2024. május 19., vasárnap English version
Archívum  --  2007  --  14. szám - 2007. október 24.  --  Kultúra
Batthyány Lajos-konferencia
Idén ünnepeljük Batthyány Lajos, Magyarország első felelős miniszterelnöke születésének 200. évfordulóját. A jubileum alkalmából Batthyány Lajos és kortársai címmel rendeztek tudományos konferenciát október 9-én és 10-én, a szegedi városháza dísztermében. Pelyach István, a SZTE BTK Új- és Legújabb kori Magyar Történeti Tanszékének tudományos segédmunkatársa volt a tanácskozás főszervezője. Szerinte az évforduló kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy egy konferencián Batthyányt a maga történelmi helyére illesszék, elhelyezzék abban a történelmi panteonban, amelyből eddig bántóan hiányzott. „A magyar történetírásban mostohán kezelt alak volt az elmúlt 150 évben. Grófi rangja, arisztokratikus magatartása nem tette őt az utókor számára közkedvelt figurává” – mesélte Pelyach István. „A különböző politikai kurzusok mindig kiemelnek valakit a reformkorból vagy '48-ból, és zászlajukra tűzik. Batthyányt azonban egy korszakban sem tűzték zászlóra. Kossuth Lajos, Széchenyi István vagy Deák Ferenc mellett kevés szó esett róla: mintha mártíromsága lett volna életének legfontosabb momentuma.”
Kalmár Márton Batthyány-szobra
a Nemzeti Emlékcsarnokban.
A konferencia előadói közt ott volt Urbán Aladár, akinek köszönhetően Batthyány '48-as miniszterelnökségét ma már alaposan ismerjük, és Molnár András is, aki révén a reformkori Batthyány arcéle immár világosabban rajzolódik ki előttünk. A konferencia nem véletlenül kapta a Batthyány Lajos és kortársai elnevezést. Batthyány pályatársaihoz fűződő viszonya volt a vezérfonal, amely mentén nyomon követhettük életpályáját, és amelynek segítségével jobban megismerhettük Batthyányt mint embert és politikust, valamint azon kortársait, akikkel együtt dolgozott. Minden egyes előadás Batthyánynak egy-egy minisztertársához, illetve valamely reformkori politikushoz fűződő viszonyát mutatta be. Emellett egy katona blokkot is összeállítottak, hiszen Batthyánynak elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy megkezdődhetett az önálló magyar hadsereg felállítása.
Bezár