– Idén ünneplejük a szegedi felsőoktatási integráció tízéves jubileumát. Mennyire teljesültek a kezdeti remények?
– A hazai felsőoktatás egyik meghatározó intézményeként tartja számon, mind a tudományos, mind pedig a társadalmi közélet a Szegedi Tudományegyetemet. Számos adat bizonyítja, hogy az SZTE az elmúlt tíz évben mennyiségi és minőségi szempontból is hatalmas előrelépéseket tett. Csak néhány példa: kétszeresére nőtt az OKM-támogatásunk, háromszorosára a hazai és külföldi forrásokból származó kutatás-fejlesztési, innovációs bevételünk, s örvendetesen emelkedtek az első helyes hallgatói jelentkezési számaink. A dolgozói létszám - az egészségügyi integráció nyomán - ezerkétszáz fővel gyarapodott, s így az egyetem a régió egyik legnagyobb munkaadója. Ezzel kapcsolatban kiemelném, a gazdasági krízis ellenére a munkahelyek egyetemünkön stabilak maradtak, nem kényszerültünk tömeges elbocsátásokra.
Infrastruktúránk is jelentősen bővült, elég, ha csak az újszegedi biológiai épületet, a Dél-alföldi Neurobiológiai Tudásközpontot, a Gazdaságtudományi Kar új otthonát vagy az öthalmi kollégium saját forrásból a hallgatói önkormányzattal közösen megvalósult fejlesztését említem. Terveink szerint a felújított épületben, a Budapesti út mellett kap majd helyet a köznyelvben szuperlézernek nevezett uniós tudományos nagyberuházás egyik adminisztrációs központja is.
A mennyiségorientált növekedés minőségi fejlődést is eredményezett: oktatóink 71 százalékának – több mint nyolcszáz kollégának – van tudományos, CSc, Phd, DLA minősítése, ami egyedülálló az országban. Oktatóink közül 19 professzorunk akadémikus, 139-en az MTA doktorai, tizenegyen Széchényi-, tizenöten Szent-Györgyi-díjasok. Az egyetemen tizenkét, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott kutatócsoport működik. Tizenkilenc doktori iskolánk van immár, a DLA-n kívül a teljes doktori kínálattal várjuk a hazai és külföldi doktorandusz hallgatókat.
Szeretném hangsúlyozni, mindezeket az eredményeket csapatmunkával értük el. Ahhoz, hogy az SZTE a következő évtizedben is stabil munkahely, az európai felsőoktatási térség megbecsült tagja és kiváló alma mater maradjon, az egyetem minden polgárának a saját területén a maximumot kell nyújtania.
– 2003 és 2006 után immár harmadik rektori ciklusára nyújtotta be pályázatát. Milyen személyes motivációk vezették?
– Az elindított fejlődést tovább erősítve munkatársaimmal közösen, az egyetem polgárainak együttes cselekvésével szeretném elvinni az SZTE-t a harmadik generációs egyetemig. A harmadik generációs universitas az oktatás, kutatás és tudásmegosztás hármas pillérén áll, ami biztosítja az egyensúlyt az elit- és tömegképzés, az alap- és alkalmazott tudomány között, s megteremti a tudásmegosztást, melynek révén az adófizetők, eredményeink ismeretében tovább támogatják majd az SZTE oktatási kiválóságát, K+F+I aktivitását.
A rektor nem vezeti, hanem a képviseleti demokrácia szabályai szerint irányítja az intézményt. Az én vezérfonalam az SZTE szervezeti és működési szabályzata, ez határozza meg tevékenységemet. A legfőbb döntéshozó szervünk a demokratikusan választott, legitim, 49 tagú szenátus, melynek tagja valamennyi kar dékánja és egy-egy vezető oktatója, valamint az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat delegáltjai.
A döntések előkészítésében fontos szerep hárul a Rektori Tanácsra, az operatív munkában pedig a Rektori Kabinetre, a rektorhelyettesekre és a hozzájuk kapcsolódó igazgatóságokra. A jövőben sem kívánok változtatni ezen irányítási struktúrán, csak annyiban, hogy javaslatot teszek a Professzori Tanács létrehozására. A tizenkét kar professzori-tanári testületének elnökéből, valamint a Szegedi Akadémiai Bizottság Elnökéből álló testületet elképzeléseim szerint stratégiai, intézményfejlesztési kérdésekben egyetértési jog illetné meg a szenátus döntéseivel kapcsolatban.
NÉVJEGY |
Szabó Gábor 1953-ban Karcagon született. Okleveles gépészmérnöki diplomáját 1976-ban kapta az Élelmiszeripari Technológiai Egyetemen Moszkvában. 1982-ben gépipari gazdasági mérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Kertészettudományi doktori fokozat (1983), műszaki tudomány kandidátusa (1988), habilitált doktor (1998), az MTA doktora (2007). 1976-tól első munkahelye a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola, majd SZTE Mérnöki Kar. Tanszékvezető, intézetvezető (1989-), oktatási főigazgató-helyettes (1989-1993), tudományos főigazgató-helyettes (1993-1996), kari főigazgató (1996-2003), SZTE Dél-alföldi Agrártudományi Centrum elnöke (2000-2003). SZTE Gazdasági és Közkapcsolatok rektorhelyettes (2000-2003). 2003-tól az SZTE rektora. Széchenyi Professzori Ösztöndíjas (1998-2002), Akadémiai Díj (2001), 2008-tól a Magyar Élelmiszertudományi és Technológiai Egyesület elnöke. 2010-ben megkapta a Nagyváradi Egyetem Doctor Honoris Causa címét. Jelenleg a magyar felsőoktatás távlati fejlődését és mindennapjait meghatározó szervezet az elnöke, tagja: elnöke a Magyar Rektori Konferenciának, társelnöke a Kutatóegyetemmé Minősítő Bizottságnak, a 2009-2012-es időszakban ellátja az OTKA alelnöki feladatait. Tanácskozási jogú tagja az MTA Elnökségének, a MAB plénumának és az FTT-nek. Elnökségi tagja az Európai Egyetemek Szövetségének és tagja a Kutatási és Tudománypolitikai Tanácsnak.
Kutatási területek: Hibrid (konvektív-mikrohullámú) energiaközléses anyagkezelés, mikrohullámú hőközlés elmélete és gyakorlata. Hő-, anyag- és impulzus transzport folyamatok vizsgálata élelmiszeripari műveletekben, eljárásokban. Tudományos közleményeinek, hazai, nemzetközi előadásainak száma: 210. Társszerzős tankönyvei száma 4. Oktatási jegyzeteinek száma 7. Szabadalmak száma 3. Diszciplináris kutatási és szakértői jelentéseinek, díjazott pályaműveinek és tanulmányainak száma összesen 47. 1997-2009 között 11 sikeres pályázata volt, többek között témavezetőként irányította a Környezet és Nanotechnológiai Regionális Egyetemi Tudásközpontot. |
– Melyek pályázatának legfontosabb sarokpontjai?
– Vezetői elképzeléseimet 13 tézisben foglaltam össze, melyek a kutatást, az oktatást, a hallgatói életet, a gazdálkodást, a szervezetirányítást, a szolgáltatásokat mind-mind magukban foglalják.
Első célom, hogy a 2006-ban Európai Minőségi Díjat és tavaly Felsőoktatási Minőségi Díjat nyert SZTE-ből kutatóegyetemet kovácsoljunk. A hazai és nemzetközi ranglistákon az egyetem és karai mértékadó helyen szerepelnek, így biztos vagyok benne, hogy márciusban universitasunk megkapja a kutatóegyetemi címet. A címhez kapcsolódó fejlesztésekre egyébként már be is adtunk egy 3,5 milliárd forintos pályázatot, amelyet hiánypótlás nélkül a napokban befogadtak.
Az alapkutatás biztosítja a hátteret az innovációs tevékenységhez. Kétségtelen, hogy alacsony hazánkban az alapkutatásra fordított összeg, biztató azonban, hogy a legtöbb OTKA-pályázatot mi gondozzuk a magyar felsőoktatásban, és remélem, a támogatási források hamarosan növekedhetnek. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az egyetemen megszülető tudományos eredményeket integráljuk a régió fejlődésébe a K+F+I tevékenységünkön keresztül. Prioritást élveznek az SZTE-n az anyagtudomány, a lézerfizika, az orvostudomány, a gyógyszerkémia, a gyógyszerésztudomány, a nanotechnológia, a környezetvédelem és a megújuló energiaforrások. Számos olyan természettudományos eredményen alapuló fejlesztés van, melyhez szükséges szociológiai kutatási háttér, az emberek igényeinek megismerése, így a bölcsészet- és társadalomtudományok szerepe is felértékelődik.
– A közelmúltban befejeződött beruházások mellett számos új fejlesztés indult el az SZTE-n.
– Így van. Szeretném folytatni az infrastruktúra-fejlesztési stratégiánkat: jelenleg is három nagyprojektünk fut (ELI, új klinikai tömb a sürgősségi és az onkológiai ellátás fejlesztésével, illetve a természettudományos-műszaki képzés bővítését szolgáló Tudássétány). Célunk, hogy az uniós forrásokat száz százalékban le tudjuk hívni, illetve, hogy a karok, intézetek egyenlő súllyal szerepeljenek a pályázatokban.
Pályázatomban azt is számba vettem, milyen fejlesztési igények merültek föl a karok részéről: nélkülözhetetlen például a Zeneművészeti Kar és a bölcsészkar épületeinek felújítása. A konkrét döntéseket azonban a szenátusnak kell meghoznia. Megoldást jelenthet egy amortizációs alap létrehozása – sajnos ez a forrás már évtizedek óta hiányzik az egyetem büdzséjéből –, egyszer talán úgy alakul a felsőoktatás finanszírozása, hogy ezt a számlát be tudjuk nyújtani.
– A felsőoktatásról szóló beszélgetések során gyakran szóba kerül a kari és a hallgatói autonómia kérdése.
– Az egyetemnek a külvilág felé egységes, átfogó célokat követő szervezetnek kell lennie, melyen belül érvényesül a karok önállósága. Továbbra is kiállok amellett, hogy az erős egyetem erős karok közössége. A fakultások gazdaságilag önállóak s autonómok, de a stratégiai kérdésekben egyetemi fejjel kell gondolkodnunk. Továbbra is érvényesülnie kell a kutatói, oktatói, alkotói és tanulói szabadságnak. Pályázatomban új típusú kapcsolatra teszek javaslatot a hallgatók és az egyetemvezetés között, elismerve ezzel a hallgatói önkormányzat érdekvédő és -érvényesítő szerepét.
Fontos, hogy az SZTE felelősséget vállaljon hallgatóiért, polgáraiért. Ennek keretében alapkövetelmény az esélyegyenlőség, illetve az, hogy a szociális védőháló karoktól függetlenül mindenki számára egyforma legyen. Az a célunk, hogy az egészségügyi integráció során a SZTE-hez került ezerkétszáz munkavállaló hasonló jogokat élvezzen, mint azok, akik már régebb óta az egyetem polgárai, ehhez a kollektív szerződés módosítását mihamarabb le kell zárni.
Szeretném elérni, hogy európai egyetemmé, campussá váljunk. Négy év alatt 56 százalékkal nőtt egyetemünkön az Erasmus-program keretében fogadott diákok száma, a hazai felsőoktatásból a legtöbb tanár tőlünk utazott külföldre vendégoktatóként, s hozzánk érkezett a legtöbb vendégprofesszor is.
Határozott célom, hogy új lendületet vegyenek idegen nyelvű képzéseink, hiszek a nemzetközi elit-, mester-, doktorképzésben és abban, hogy hosszú távon a nemzetközi piacon legkiválóbb oktatókat, kutatókat kell Szegedre csábítanunk. A külföldi hallgatók, oktatók fogadása nem elsősorban gazdasági kérdés, sokkal inkább kapocs az európai kultúrához és tudományos élethez. Az SZTE sikeresen pályázott uniós forrásokra annak érdekében, hogy felkészítse oktatóit az idegen nyelvű képzésekre.
Rektori programom további fontos eleme egyébként az elektronikus universitas továbbépítése, ezen a területen vezetők vagyunk a hazai felsőoktatásban. Sikeres volt az elektronikus leckekönyv bevezetése, nálunk működik a legjobban az ETR, s számos informatikai szolgáltatás teszi könnyebbé a hallgatók és oktatók életét.
– Éles viták alakultak ki a többciklusú képzés bevezetése nyomán, különösen a tanárképzés terén tűnik nehéznek a helyzet.
– Meggyőződésem, hogy nem szabad gyökeresen felforgatni a Bologna-rendszert. Az unió és a magyar kormány azért fogadta el, hogy egységes, átjárható legyen az európai felsőoktatás szisztémája, ez biztosítja az oktatói, hallgatói mobilitást és a diploma nemzetközi egyenértékűségét is. Ha összefognak a nagyobb hazai felsőoktatási intézmények, óvatosan persze hozzá lehet nyúlni a tartalmához. Belgiumban például 4+1 éves képzési rendszer érvényes. Aztán lehet módosítani az alapképzést úgy, hogy a professional jellegű képzések a munkaerőpiac által elismert tudást nyújtják, az academic típusúak pedig a mester-, doktori képzésre készítenek föl. Ami a tanárképzést illeti, bár példamutatónak tartom a három szegedi kar modelljét, sokakhoz hasonlóan támogatom az osztatlan tanárképzés visszaállítását és lobbizni fogok, mint a Magyar Rektori Konferencia Elnöke, hogy az MRK plénuma is támogassa szándékunkat. Fontosnak tartom viszont, hogy ebben az esetben kétszakos tanárokat képezzünk. Lehet, hogy ezek a diplomák nem lesznek „eu-komformak”, de a jó pedagógusokra most idehaza van nagy szükség! Az osztatlan tanárképzés visszaállításában az SZTE felléphet kezdeményezőként, de ehhez a nagy tudományegyetemek megegyezésére van szükség.
A természettudományos tanárképzés terén a felvehető hallgatói létszám emelése önmagába nem hoz eredményt, vissza kell nyúlni egészen a közoktatásig. Az általános és középiskolák laborjait, eszközeit fejleszteni kell, pusztán táblával és krétával nem lehet a gyerekek érdeklődését felkelteni és a szükséges tudást átadni.
– Szintén kényes téma az egészségügy finanszírozása.
– Továbbra is kiállok amellett, hogy a négy klinikai központnak más ellátó intézményektől eltérő finanszírozásra van szüksége. Ezeken az egyetemeken az év minden napján 24 órában folyik a magas színvonalú betegellátás, itt zajlik a teljes hazai orvosképzés, valamint a -továbbképzés, és a külföldi hallgatók zöme is orvosi fakultásainkon tanul. Ezen a területen a kormányzat előtt álló egyik legfontosabb feladatnak a négy klinikai központ konszolidációját tartom. Az SZTE rektoraként és a Magyar Rektori Konferencia elnökeként is rengetegszer szólaltam föl ezért. Az orvoskar és klinikai központ gazdasági önállóságát támogatom, de a kiszakadást nem tartom elfogadhatónak, mert így teljes az universitas. A felsőoktatási törvény tavaly decemberi módosítása értelmében a klinikai központ önálló kincstári számlával rendelkezhet, és önálló jogi személy státust elnyerve, az Egyetem részeként, de tiszta OEP finanszírozassál végezheti gyógyító, betegellátó tevékenységét.
Az egyetem gazdálkodása stabil és kiegyensúlyozott, bevételeink még annak ellenére is meghaladták a kiadásainkat, hogy a klinikai központnak átmeneti finanszírozási problémái vannak.
– Milyen szerepet tölt be tágabb környezetében a szegedi egyetem?
– A régió vezető intézményeként feladatunk, hogy mi magunk is segítsük az új munkahelyek létrehozását, többek között azzal, hogy kutatás-fejlesztési tevékenységünkkel új befektetőket vonzzunk a térségbe. Erre jó példa számos informatikai cég, de reményeim szerint új vállalkozásokat csábít majd az ELI is.
El kell dönteni, melyik út lehet sikeres az egyetem szempontjából: az a befelé forduló, amely a karok jelenlegi problémáit szedi csokorba, és azok megoldását ígéri, vagy az, amelyik nyit a környezete felé, és a külső kihívásokból kiindulva az egyetem egésze számára fogalmaz meg célokat. Belső bajaink orvoslása nagyon fontos, de csak rövid távú boldogulást hoz, hosszú távú elégedettséget csak akkor érhetünk el, ha olyan célokat követünk, amelyek külső környezetünk számára legalább annyira hasznosak, mint önmagunknak.
Ha elnyerem a szenátus bizalmát, átláthatóan, demokratikus módon kívánom tovább szolgálni a Szegedi Tudományegyetemet, az egyetemi polgárokat, Szeged városát, a régiónkat és a magyar felsőoktatást.
F. J. – P. M. L.