A március végi Tisza-parti tudományos tanácskozáson kilenc Nobel-díjas tudós vett részt, s tartott előadást. Andrew V. Schally orvosi-fiziológiai Nobel-díjasról sokszor hallottuk, élő kapcsolatot ápol magyar kutatókkal. A professzor jelenleg rákkutatással, rákterápiával foglalkozik. Érdekesség, Schally 1926-ban a lengyelországi Vilnóban született, és lapunknak elárulta, családja a Monarchia területéről származik, a neve is eredetileg „sz”-szel volt írva, majd németesen sch-ra változtatta. „Nagyon kedvelem a magyar étkeket és a zenét, eleven kapcsolatom van a magyarországi kutatókkal” – hangsúlyozta Andrew V. Schally. „A New Orleans-i kutatócsoportomban is több magyar tudós dolgozott, és amikor Miamibe költöztünk, oda is sokan követtek. Több magyar díszdoktori címmel is megajándékoztak már, 2007-ben a szegedi egyetem is” – tette hozzá a professzor. „Már eddig is végeztünk közös kutatásokat Telegdy Gyula professzorral a központi idegrendszer kapcsán, illetve Alzheimer-betegségen dolgozunk, röntgenes vizsgálatokat terveztünk kardiológiában Kahán Zsuzsannával, Zarándi Mártával több projektünk van rákkutatásban, kardiológiában és diabéteszesekkel is, remélem, ezek folytatódni fognak a továbbiakban is” – sorolta Andrew V. Schally. Arra a kérdésre, hogy mit gondol az agyelszívás jelenségéről, úgy válaszolt, hogy ő maga nem vesz részt ebben, hiszen korábbi munkatársai, mint Kahán Zsuzsanna vagy Halmos Gábor professzorok visszatértek Magyarországra, és ma már tanszék- vagy intézetvezetőként tevékenykednek. „Nagyon fontos a kutatásban a minél jobb eredmények eléréséhez a nemzetközi együttműködés, aminek nem kell okvetlenül ahhoz vezetnie, hogy külföldön ragadnak a szakemberek – az én kutatócsoportjaimra ez alapvetően nem is jellemző”szögezte le a kutató.

Hunt, aki még találkozott Szent-Györgyivel

A március 25–28-i konferencia egyik legérdekesebb és egyben legszórakoztatóbb előadását a sejtosztódás mechanizmusának és szabályozásának megértéséért Nobel-díjat nyert R. Timothy (Tim) Hunt tartotta, aki Woods Hole-i kutatásai idején még találkozhatott Szent-Györgyi Alberttel. „Nagyon-nagyon idős volt már, de még előadásokat tartott Woods Hole-ban, azt hiszem, hogy egyszer elmentem a házába is, hogy elvigyem onnan egyik barátját” – emlékezett vissza a kutató. „Tudja, ő egy valóban nagy tudós volt sok éven át, bárcsak kicsit jobban ismerhettem volna aktívabb korában, a ’20-as, ’30-as években. Ő is biokémikus volt, mint én” – tette hozzá. Tim Hunt szerint aktív éveiben a tudósok még nem is igazán értették Szent-Györgyit, pedig főszerepet játszott abban, hogy megértsük a biológiai oxidációt. „Egyszóval nagy úttörőnek számított. Ugyanakkor saját pályámon is azt tapasztaltam, hogy ha valaki igazán komoly felfedezést tesz, azt az emberek többsége szkeptikusan fogadja”– összegzett a professzor.

Míg Magyarországon a fiatalok itthon tartása nehézkes, Nagy-Britanniában az angol ifjú fők tudományra való ösztönzése ütközik ellenállásba. „A tudomány rendes támogatása miatt nagy vonzereje van külföldi tudósok számára is az angliai kutatói állásoknak, viszont az angol származású diákok bevonása nehéz, őket inkább a pénzcsinálás érdekli” – panaszolta a Nobel-díjas tudós.

Huber a fiataloknak is üzent

A müncheni születésű Robert J. Huber kémiai Nobel-díjas, aki jelenleg a Max Planck Intézet martiensriedi Biokémiai Intézete szerkezetbiológusa, már érkezésekor úgy nyilatkozott, szeretne sok diákot látni a Szent-Györgyi-konferencián. A tudós még március 23-án a Deák-gimnáziumba is ellátogatott, ahol biztatta a fiatalokat: „Rengeteg még a probléma, ami megoldásra vár – tiétek a jövő!” A fiataloknak rendezett nyílt fórumon elárulta, nagyon szeret biciklizni, munkahelyére is azzal jár, és itt Szegeden sem tudta nélkülözni a kétkerekűt. Már diákként is szeretett nyüzsögni, előszeretettel javította ki tanárait, ha azok tévedtek. A magyar tudósokról szólva Huber professzor elmondta, nagyon érdekesnek találja például Hevesy György kémiai kutatásait. Vele kapcsolatban állt a Huber által szintén nagyra becsült Max von Laue: ő száz éve írta le megállapításait a röntgensugár hullámtermészetéről – több Szegedre érkezett kitüntetett munkája is ezen alapszik – tudtuk meg a professzortól.

Sackmann a történelemben merült el

Az USA-beli Max Planck Florida Institute-ból érkezett Bert Sakmannt Szeged története ragadta meg. Mint mondta, a város híres múltjáról máig felfedezhetők az Osztrák–Magyar Monarchia korabeli jegyek. A professzor meglepően sokat tudott a Tisza-parti város 1956-ban betöltött szerepéről, és Ópusztaszerre is ellátogatott, hogy a magyar história origójának számító honfoglalásról készített körképet megcsodálja.

„ A tudomány szerves része jövőnek, az emberiség fejlődésének. Számtalan megoldatlan probléma van még, új gyógymódok felfedezése, a globális felmelegedés, a fosszilis tüzelőanyagok kiváltása, az éhezés megfékezése, hogyan termelhetünk élelmet, hogy fenntartsuk a növekvő népességet. Több, a teljes népességet érintő járvány van, és a rák is növekvő problémát jelent. Ezeken a kérdéseken gondolkodnunk kell, meg kell oldanunk” – beszélt már a tudomány előtt álló kihívásokról az orvosi-fiziológiai Nobel-díjas John E. Walker.

Olyanok, mint mi

Az Izraelből érkezett Aaron Ciechanover kémiai Nobel-díjas a fiatalok nyílt fóruma kapcsán a Magyar Televíziónak úgy nyilatkozott, fiatalként a tudományos sikerek és eredmények mindig olyan távolinak tűntek, mint a Nap vagy a Hold, a közös beszélgetésen viszont a hallgatóknak lehetőségük volt közvetlenül beavatkozni a kommunikációba. „Nekünk is két kezünk, két lábunk van, két szemünk, mi is törjük az angolt, olyanok vagyunk, mint ők. Amiből azt szűrhetjük le, hogy talán nem arra van esélyük, hogy Nobel-díjasok legyenek, de arra igen, hogy nagy eredményeket érjenek el, és nagyon tartalmas, teljes életet éljenek” – fogalmazott a kutató. Eric Wieschaus Nobel-díjas amerikai fejlődés genetikus elmondta, a tudomány művelői gyakran nincsenek tudatában annak, mennyire fontos, hogy az átlagember is értse a munkájuk eredményét – írta a Magyar Távirati Iroda. A Princeton Egyetemen szerzett tapasztalatait a professzor úgy summázta: ritkán megy részletekbe, inkább a lényeget tanítja, ezt megértik és kedvelik. Wieschaus egyébként felidézte,hogy fiatal korában rajzolt és festett, amit kutatói leterheltsége miatt évtizedek óta elhagyott. Tavaly azonban vásárolt egy festőfelszerelést, és újra nekilátott alkotni.

Jó móka, avagy legyen ön is Nobel-díjas!

„Tudósnak lenni azt jelenti, azt kell jelentenie, hogy az a munkád, ami a hobbid is” – fogalmazott az izraeli származású kémiai Nobel-díjas, Ada E. Yonath. A kutató az Edupressnek úgy nyilatkozott, tény, hogy kevesebb nő lép természettudományos pályára, mint férfi, mely tendencia valószínűleg nem a támogatás hiánya miatt alakul ki, inkább csak nem kapnak elég bátorítást ahhoz, hogy ilyen karriert válasszanak. Épp ezért az egyéni érdeklődést kellene felkelteni, hogy a nők érezzék: a természettudományos munka „jó móka”. Peter C. Doherty pedig megsúgta, hogy miként lehetünk Nobel-díjas tudósok: „Tégy egy kis felfedezést, szerezz több mint száz tehetséges embert, aki dolgozik rajta és zsebeld be a Nobel-díjat” – írta az Edupress. A professzor egyébként tudománynépszerűsítési céllal írta meg a The Beginner’s Guide to Winnig the Nobel Prize (‘Kezdők kalauza a Nobel-díj elnyeréséhez’) című könyvét, ami valójában a tudományról és kemény munkáról szól.