MÉRFÖLDKÖVEK – Őrségváltás előtt a Szegedi Tudományegyetem


„Nincs forradalom.” „Zökkenőmentes az őrségváltás.” Ez az üzenete annak, hogy 2018 eleje óta a Szegedi Tudományegyetem búcsúzó és leendő rektora is részt vesz a kabinet és a szenátus ülésein, vagy együtt jelenik meg például a tavaszi állásbörzén és a hasonló rendezvényeken, közösen tárgyal mondjuk a kínai delegációval. Így aztán természetes, hogy a két professzort, a rektori megbízatása utolsó heteit töltő Szabó Gábort és az SZTE kormányrúdja átvételére készülő Rovó Lászlót közös interjúra, a 2018. július 1-jei fordulat előtti számvetésre és jövőbe nézésre kérte a Szegedi Egyetem Magazin.


 

– Szeged város költségvetésénél jóval nagyobb a Szegedi Tudományegyetem büdzséje. Ugyanakkor a gazdálkodás feltételrendszere az elmúlt 8 évben „hullámzott”. A változó feltételek közepette dolgozva mely eredmények elérésére büszke?


Prof. Dr. Szabó Gábor: – Olyan nehéz időszakon mentünk keresztül, amelyek szerénységre ösztönöztek a célok kitűzésében is. Így aztán eredmény az is, hogy egyben maradt az egyetem közössége, nem hullott szét az intézmény marakodó karok halmazára, hanem – legalábbis jó néhány társintézményhez képest – itt jól érzékelhető a belső szolidaritás. Eredmény az is, hogy a karok között fejlődött a tudományos együttműködés, kialakultak olyan multidiszciplináris projektek, amelyek egybeesnek a fenntartó céljaival, és ilyen előzmények után szállhattunk be az Új Nemzeti Kiválósági Programba. Fontos célom volt, hogy az egyetem aktuális financiális problémáit ne észleljék a betegek és a hallgatók. Ennek megvalósítása nem kis erőfeszítésbe került, de sikerült. Lényegesnek tartom, hogy az egyetemünk szenátusa a kritikus helyzetekben is egységes maradt, így meg lehetett kötni azokat a kompromisszumokat, amelyekre szükség volt, hogy eljussunk a máig.


– A 2018 nyarán induló időszak céljai eléréséhez milyen indikátorokat rendel?


Prof. Dr. Rovó László: – A legfontosabb indikátornak az egyetemi költségvetés egyensúlyba kerülését tekintem. Az intézményi gazdálkodás alapját jelenti a hallgatók száma utáni állami normatíva, illetve a diákok által befizetett önköltségi díj. Lényeges, hogy a karok saját stratégiai tervet dolgozzanak ki, jelöljék meg a forrásokat például annak érdekében, hogy hallgatói létszámukat 10 százalékkal növelni tudják a közeljövőben. Kulcskérdés egy állami fenntartású egyetemnél a kormányzati támogatás mértéke, így aztán a fenntartó által kitűzött célok eléréséhez rendelt indikátorok teljesítésére is tekintettel kell lennünk. Az állami támogatás ugyanis kompetitív forrás, amelynek elnyeréséért más egyetemekkel együtt versenyzünk. A rektor részéről aktívabb szerepvállalásra van szükség, hogy belül minden egység úgy érezze: az egyetem mozaikképének kiegyenlített színesítéséért és fejlesztéséért dolgozik, miközben a kormányzat felé demonstrálja, hogy az SZTE célja: egy regionális szerepkörű egyetemből európai szinten is mértékadó, élvonalba tartozó intézménnyé fejlődni.


– A hazai felsőoktatási intézmények működésében jelentős változást hozott a kancellári rendszer bevezetése. Tapasztalatai szerint milyen nehézségekkel és előnyökkel járt ez a fordulat?


Sz. G.: – A kancellárok érkezésére árnyékot vetett, hogy hangsúlyozottan kívülről jöttek, ezért az egyetemi közvélemény és az akadémiai közösség gyanakvással fogadta ténykedésüket. E funkció fenntartása rendjén való, ha kiválasztásukba bekapcsolják az intézményeket, pl. – ahogy azt az utóbbi időszakban tapasztaltuk – a Rektori Konferencia delegáltjait. Ezzel ugyanis megteremtődnek az együttműködés feltételei. Az SZTE másodjára kinevezett kancellárjával együttműködésünk kiegyensúlyozott: a másik fél számára szükséges információkat megosztjuk egymással, sokszor vitatkozunk, de mindig kompromisszumra jutunk az egyetem számára lényeges kérdésekben. Fontos hangsúlyozni, hogy nálunk nem jött létre kancellária, az SZTE igazgatóságai olyan szakmai szervezetek lettek, amelyek egyaránt reagálnak a kancellártól és a rektortól érkező kérésekre, és szakmai munkájukkal részt vesznek a döntések megalapozásában.


R. L.: – Kiemelkedően jónak minősíthető országos szinten is az SZTE rektorának és jelenlegi kancellárjának az együttműködése. Ez eredményezte, hogy például sok párhuzamosság megszűnt, jelentős fejlesztési források érkeztek az egyetemre. Jómagam ezt az irányt szeretném folytatni. Bonyolult módon összekapcsolt és összetett hálózati rendszer a szegedi egyetem, amelyet a rektornak és a kancellárnak egymással harmonikus mozgásban kell vezetnie. Ez azt is jelenti, hogy például az akadémiai szféra terveit képesek legyünk gazdasági számításokkal alátámasztani.


– „Kell egy csapat!” – szokták mondani a sikerorientált vezetők.


Sz. G.: – Büszke vagyok mindkét csapatomra. Köszönöm mindkét ciklus rektorhelyetteseinek a munkáját: jól teljesítettek, miközben szakmailag is előre haladtak. Büszke vagyok arra is, hogy a nők olyan arányban kaptak itt lehetőséget, mint sehol máshol a hazai egyetemeken.


R. L.: – Úgy gondolom, hogy a hatékony rektori működés feltétele egy erős tagokból álló, hatékony kabinet fölállítása, ám az egyeztetési folyamat akár június végéig is eltarthat. Elképzelhető, hogy a fejlesztési feladatok koordinálására külön személyt kérek föl. Elkezdtük az oktatási potenciál és szerkezet, az oktatói terhelés és a szakok versenyképességének a felmérését, át szeretném világítani a kutatói hálózatot, hogy láthatóvá váljanak az erős és a megerősítésre váró csomópontok.


– Mit tart a három legfontosabb kihívásnak, amivel az SZTE-nek meg kellett, illetve majd meg kell küzdenie rektori hivatali ideje alatt?


Sz. G.: – A legnagyobb kihívás, a gazdálkodás nehézségei, legalább háromszor jelentkeztek két rektori ciklusomban. Indulásakor a Széll Kálmán Terv számunkra váratlanul elvonásokat hozott, ki kellett védeni a létszámleépítés veszélyét, ami megzavarta volna az intézmény működését. Áthúzódó problémát jelentett az egészségügyi finanszírozásbeli negatív egyenlegünk. Ennek okai közül a belsőket igyekeztünk megszüntetni, de a külső problémák fölött nem rendelkeztünk kontrollal. Mindezek közepette kellett felkészülnünk az utóbbi két évet jellemző „kellemes gondok” kezelésére: sikeres pályázataink megvalósítására.


R. L.: – A korábbi problémák megoldása versenyhátrányba hozta a Szegedi Tudományegyetemet. A legégetőbb feladat a legnagyobb költségvetésű egység, a klinikai központ gazdasági konszolidálása, mert ennek megoldása nélkül az egyetem gazdálkodása instabil marad. Az SZTE kutatási-fejlesztési potenciálja alapján, a klinikai fejlesztésekkel, az ELI-ALPS kutatóközpont körüli Science Park kialakulásával, továbbá a bölcsészettudományi és a művészeti kari infrastruktúra modernizálásával jó esélyünk van arra, hogy megfeleljünk a XXI. században az egyetemi oktatással és kutatással, a művészeti tevékenység támogatásával kapcsolatos kihívásoknak.

 


Az Egyetem neve:
Szegedi Tudományegyetem
Rövidített megnevezése: SZTE
Székhelye: Szeged, Dugonics tér 13.
Postacíme: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
Központi telefonszáma: (62) 544-000

C_evszammal

Az egyetem megnevezése külföldi kapcsolataiban:
latinul:
Universitas Scientiarum Szegediensis
angolul:
University of Szeged
németül:
Universität Szeged
franciául:
Université de Szeged

Az egyetem alapítója:
Országgyűlés

Az egyetem felügyeleti szerve:
Emberi Erőforrások Minisztériuma