Kilencven évvel ezelőtt, mondhatni néhány határjelző karóval kezdődött: ekkor ajándékozta az önkormányzat a Szeged legmélyebb területén – csupán négy méterrel a Kárpát-medence legalacsonyabb pontja felett – fekvő szántóföldet az egyetemnek füvészkert alapítása céljából. Az egykori ártéren, ahol az iszapos területek mellett meszes öntéstalajok is megtalálhatók, nehéz minden növényfaj számára alkalmas helyet találni – magyarázta a nemrég Klebelsberg Kuno-díjjal kitüntetett Kocsis Vilmosné Mihalik Erzsébet, az SZTE Füvészkert igazgatónője.

Az oxigéntől a gyógyszerig

A kezdeti időszak szabadföldi állománya mellé a ’30-as évektől kezdve már új növényeket is be tudtak telepíteni, szaporító, teleltető és bemutató üvegházakat építettek Greguss Pál botanikus– professzor, akkori igazgató kezdeményezésére. Az általa 1952-53-ban épített

üvegház, melyben az egzotikus növényeket bemutató trópusi gyűjtemény kapott helyet, még ma is működik – mondta az igazgatónő. Megalakulásakor – és azóta is – a füvészkert az oktatás és kutatás élő laboratóriuma, valamint élő közgyűjtemény az érdeklődő számára.

Ma mindezek mellett a biológiai sokféleség megőrzésében, bemutatásában, a természettudományos szemléletformálásban is kulcsfeladat jut az újszegedi intézménynek. – Ha nem lennének növények, a földi élet mai formája nem létezne – hangsúlyozta Mihalik

Erzsébet. Oxigén, tápanyag, gyógyszer vagy éppen friss víz – mindegyikben része van a növényvilágnak.

Noé bárkája és Lótusz Napok

Mindennek tudatosítására kialakították a gyógy-, haszon-, festő- és ipari alapanyagot szolgáltató növények bemutatóját is, és különböző rendezvényekkel (például a Víz Világnapján, a Föld Napján, illetve a Madarak és Fák Napján) csalogatják a látogatókat, nemcsak a növények, hanem a hozzájuk kapcsolódó állatvilággal

– rovarok, hüllők, madarak – való megismerkedésre.

A kisebbekre is gondolnak, mini játszóteret alakítottak ki egy Noé bárkáját szimbolizáló hajóval – így az igazgató asszony.

A füvészkert jelenleg mintegy ötezres növényállománnyal rendelkezik. Egyik emblematikus faj az indiai lótusz, amelynek közép-európai állománya itt díszlik. A sokoldalúan felhasználható növényhez kapcsolódóan idén immár ötödik éve tartották meg a kert legsikeresebb rendezvényét, a Lótusz Napokat. Hogy még egy különlegességet említsünk: a

szecsuáni (dél-kínai) ősfenyők a Greguss professzor közbenjárása révén 1943-ban Európába kerülő magokból mára a kert legmagasabb fáivá fejlődtek. A dinoszauruszok korától napjainkig változatlan ősfenyőkből további négy faj is gazdagítja a gyűjteményt.

Megújulva

Az utóbbi években KEOP-pályázatok támogatásával megújult a növényszaporító ház, kitisztították a vizes élőhelyeket. A KEOP – 7.3.1.3/09-2010-0027 pályázat révén az eddig csupán fóliával fedett növénygyűjtemény került valódi üvegházba. Ez a munka 2012 szeptemberének végén fejeződött be, a hivatalos átadóra november 30-án került sor. Felújították a sziklakertet is, ahol a kertészeti változatok mellett a hazai sziklás területek növényeit is bemutatják. A felújítás anyagi hátterét az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Magyar Állam biztosította, a projekt lebonyolításában a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vett részt.

– A pályázatok nagy előrelépést jelentettek az infrastruktúra fejlesztésében. Reménykedünk a harmadik ütem megvalósulásában is, ami a trópusi növények üvegházának felújítását, valamint a teljes fűtési rendszer korszerűsítését jelentené. Ezek a felújítások hosszú évtizedekre biztosítanák a kert gyűjteményeinek a Szegedi Tudományegyetem hírnevéhez méltó színvonalon történő fenntartását és fejlesztését – összegzett Mihalik Erzsébet.