Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2005

19. szám - 2005. november 14.

Fókusz

Nagy könyvek

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Bárhogy gondolkozom rajta, nehéz megértenem.
Minden ellene szól.
Mert hiszen mondhatnánk azt is, hogy az elkopott idézőjelek közé szorított rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a könyvekre, és talán igazunk is lenne. Az éppen finisébe érkező Nagy Könyv sorozat is bebizonyította félórásnál rövidebb reklámfilmjeivel, hogy egy regényt egy kisfilm kapszulájába bepakolni milyen hálás feladat.
Persze mindannyian tudjuk, milyen hálátlan igazából.
Szóval minden az ellen szól, hogy olyan, szó szerint is nagy könyvek szülessenek kortárs irodalmunkban, mint a tavasz szenzációjának számító Fogság Spiró Györgytől vagy az éppen a napokban a könyvesboltok polcait eluraló új Nádas Péter-regény. A Párhuzamos történetek már puszta megjelenésével is tekintélyt parancsoló könyv: három vaskos kötete alkot egyetlen egységet. A várakozás, mely a művet már megjelenése előtt kísérte, garantálja a sikert – mi van a levegőben, ami ezeknek a szó szerinti nagy könyveknek kedvez? Ennyire erős volna a világtól való elvonulás igénye, hogy ha hazaérünk este, várjon ránk egy regény, melyen keresztül, mint ajtón lépünk egy csak látszólag idegen világba?
Hiszen érdekes az is, miféle szeretettel lehet egy olyan ember iránt viseltetni, akit nem is ismerünk úgy igazából. A hetekben a szegedi Somogyi -könyvtár vendége volt Szabó Magda, aki kevésbé csodálkozott azon, amin az odalátogató igen: a hatalmas tömegen, ahol még az állóhelynek is igen kellett örülni, azon, hogy a teremből kinnrekedtek egy másik helyiségében is boldogan nézték a kivetítőt. Ki mondja meg, hol van egy ember határa, meddig terjeszthető ki a személyiség. És Szabó Magda beszél, valaki, aki már túl van mindenen, hogy a világra ráláthasson. Hogy ránk láthasson. Hiszen az olvasók hozzászólásaiból mégiscsak kristálytisztán kitűnt, itt mindenki úgy érzi, róla írtak, elmondták ügyesebben, amit ő nem tudott.
Valahol ugyanolyan, mégis egészen másféle ünnep volt a napokban Pesten, a Párhuzamos történetek Bárka színház-beli bemutatóján. Két zenész, mellette asztal, mögötte szék – Nádas olvas. Egy telt háznyi ember feszült figyelme a szinte suttogóan csöndes beszédre. Mi hallgatunk, mert valaki beszél – nem rólunk és mégis igen.
Minden egyszerű és semmi sem az.

Turi Tímea