Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Két­ség­kí­vül csá­bí­tóbb­nak tű­nik az áp­ri­li­si nap­sü­tés­ben sé­tál­ni egyet, mint elő­adá­so­kat hall­gat­ni a dé­li órák­ban, még­is jól dön­tött az, aki áp­ri­lis 2-án be­tért az SZTE ÁJTK ka­ri tár­sal­gó­já­ba, mert itt is fény de­rült sok min­den­re – ha nem is szó sze­rint.

Eu­ró­pai kér­dé­sek – Eu­ró­pai vá­la­szok? cím­mel ke­rült sor az MTA Vi­lág­gaz­da­sá­gi Ku­ta­tó­in­té­zet­ének (MTA VKI) és a SZTE ETK Europe Direct eu­ró­pai uni­ós in­for­má­ci­ós iro­dá­já­nak kö­zös ren­dez­vé­nyé­re. Az elő­adá­so­kon – me­lye­ket az MTA VKI mun­ka­tár­sai tar­tot­tak – az Eu­ró­pa-ta­nul­má­nyok Köz­pont­já­ba el­jut­ta­tott je­lent­ke­zést kö­ve­tő­en le­he­tett részt ven­ni.

Az egy­be­gyűl­te­ket Tróc­sányi Lász­ló, az Eu­ró­pa-ta­nul­má­nyok Köz­pont igaz­ga­tó­ja kö­szön­töt­te, majd át is ad­ta a szót az elő­adók­nak, Vida Krisz­ti­ná­nak, Rácz Mar­git­nak és Szem­lér Ta­más­nak. A kö­zön­ség igen ve­gyes volt: EU iránt ér­dek­lő­dő szak­em­be­rek­ből, ok­ta­tók­ból és hall­ga­tók­ból állt.

Vida Krisz­ti­na té­má­já­ul a Lis­­sza­bo­ni Szer­ző­dést, az ír nép­sza­va­zást és e ket­tő ös­­sze­füg­gé­sé­ben az EU jö­vő­jét vá­lasz­tot­ta. A szer­ző­dés, amely 2010 ja­nu­ár­já­ban lép ha­tály­ba, amen­­nyi­ben az ös­­szes tag­ál­lam igen­nel sza­vaz, kor­sze­rű in­téz­mény­rend­szert, ki­tel­je­sü­lő de­mok­rá­ci­át és an­nak elő­se­gí­té­sét te­szi majd le­he­tő­vé, hogy az eu­ró­pai pol­gá­rok ér­de­kei ér­vé­nye­sül­je­nek.

Rácz Mar­git elő­adá­sá­ban a 2006 és 2009 kö­zöt­ti ma­gyar kon­ver­gen­ci­apro­gram­ra fó­ku­szált (ame­ly adott gaz­da­ság­po­li­ti­kai cé­lok meg­va­ló­su­lá­sá­val a kon­ver­gen­ci­afeltételek tel­je­sí­té­sét tűz­te ki cé­lul ma­ga elé), és ar­ra, hogy va­jon men­­nyi­re si­ke­rült a fel­té­te­lek­nek ele­get ten­ni, kö­ze­lebb va­gyunk-e az euróhoz, il­let­ve mi vár­ha­tó az el­kö­vet­ke­ző évek­ben.

Szem­lér Ta­más Az EU és köz­vet­len szom­széd­sá­ga – tag­ság, part­ner­ség vagy ká­osz? cím­mel ar­ról tar­tott elő­adást, va­jon mik az esé­lyei az unió szom­széd­sá­gá­ban lé­vő or­szá­gok­nak – és el­ső­sor­ban a nyu­gat-bal­ká­ni ál­la­mok­nak – a csat­la­ko­zás­ra, mi­lyen hoz­zá­ál­lást igé­nyel ez akár a tag­ál­lam­ok, akár a tag­ál­lam­je­löl­tek ré­szé­ről.

A több mint há­rom­órás ren­dez­vény ös­­szeg­zé­se­ként Tróc­sányi Lász­ló ar­ra a kér­dés­re pró­bált vá­laszt ta­lál­ni, hogy a – sok eset­ben va­ló­ban nem túl biz­ta­tó – (táv­la­ti) ter­vek is­me­re­té­ben és a több­let­in­for­má­ci­ók bir­to­ká­ban va­jon pes­­szi­mis­tán kel­l-e el­hagy­nunk a ter­met. Mint mond­ta: „Az Eu­ró­pai Uni­ó­ban ta­lán az egyik leg­fon­to­sabb, hogy nin­csen há­bo­rú. Ez két­ség­kí­vül jó do­log. Né­ha per­sze há­rom lé­pést vis­­sza­fe­lé me­gyünk, hogy az­tán elő­re ha­tot te­hes­sünk meg, de ev­vel tisz­tá­ban kell len­ni. Mi­vel a kö­zös­sé­gi jog tart­ja egy­ben az eu­ró­pai in­teg­rá­ci­ót, és ez min­den­ki­re al­kal­maz­ha­tó, ezért azt mon­dom, le­gyünk op­ti­mis­ták”. Ak­kor le­gyünk.

T. I.