Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A történet egyszerű: a fiú hazatér külföldről a Duna-delta zárt közösségébe, megismerkedik soha nem látott húgával, majd együtt elkezdik építeni saját házukat mindenkitől elvágva a tó közepére. A közösség tagjai természetesen nem nézik jó szemmel a testvérpáros „különös” kapcsolatát.
Sajnos túl sok elvárással futottam neki a többszörösen díjazott (Cannes, 2008, FIPRESCI-díj: Mundruczó Kornél, 39. Magyar Filmszemle, 2008, Legjobb eredeti filmzene: Lajkó Félix, Gene Moskowitz-díj: Mundruczó Kornél, Arany Orsó-díj: Mundruczó Kornél) filmnek.
Néhány remek színészi alakításon (például Gáspár Sándor) és a film gyönyörű képi világán kívül nem sok pozitív élmény maradt meg bennem. Néhány elem kiszakított a történetből, és teljesen értelmetlennek tűnik: történik egyszer, hogy a testvérek épp vacsorát főznek, de a lány nem kér, és ekkor elhangzik egy ehhez hasonló mondat a lányt alakító Tóth Orsolya szájából: „Egyszer volt, hogy egy évig nem ettem, mert nem voltam éhes.” Ez persze egyértelmű, hogy lehetetlen, kár, hogy benne maradt.  A másik ilyen, hogy ha szinte végig ugyanazokat a ruhákat hordják, minek tartanak nagymosást? És még volt egy-két ilyen dolog, amikkel nem nagyon tudtam mit kezdeni.
Szintén nem túl pozitív az sem, hogy sokszor bármilyen erősen is koncentráltam, nem értettem, hogy egyes szereplők mit mondanak, amire egy magyar film esetében azért nem igazán számít az ember... Azt azért aláírom, hogy a helyszínválasztás szempontjából nem lehetett könnyű a munka.
Összességében úgy tudnám jellemezni a filmet, hogy egy egyszerű történet gyönyörű képekben elmesélve, sajnálatos módon társítva néhány hibával, sok előzetes elvárással (legalábbis az én esetemben).
Delta – színes magyarul beszélő magyar-német filmdráma, 92 perc, 2007. Rendezte: Mundruczó Kornél