Emléked őrzöm
Arcodat látom a
Szőke Tisza fodraira írva
Szelíd lombok susugása
Rég elfelejtett hangod húrja
Nyári szél lantján hallom újra
Elmentél, elmentél hosszú útra...
Útkeresők balladája
Úti cél nélkül bolyongok
a fagyosra festett utcán,
mellettem fázóssá szelídült öregek
kerülgetik a Napfényt.
A házak üvegszemei mögött
jóllakottan nyújtózik a kenyér,
lomha esőcsepp a tenyeremhez ér.
Égtájak nélküli térképpé
rendeződnek gondolataim,
átázott lélekkel követem a
villamossínek begyakorolt táncát...
(2008. október 5.)
Szünetre vágyom
Az agyam olyan, akár
egy bekapcsolva felejtett tévé
sosincs benne adásszünet
Elképzelve szeretett lányok
rafinált reklámfilmjei villognak
szemem külvilágnak szánt képernyőjén.
Szürke hangyák fáradt szorgalommal építik
gondolataim diadalívét
Nincs különbség a csatornák között sem
mindegyik a lét megjátszott könnyedségét sugározza
és Én nem találom a távirányítót...
(Szeged, 2008. március 20.)