A dédi fordítva vette fel a papucsát. Azt
a kéket, amelyik mindig azt hitte magáról, hogy
szürke, közben meg kék. A bot mondjuk szólni akart –
ő is kék
volt - de a dédi nem figyelt. Haragudott a dédi,
hogy mindig
kísérgeti, azért. Mindenki megfeszült. A hokedli,
a lugas, a szúnyogháló. Még a műanyagasztal is. Be-
csúszott a láb. Felordított a hülye papucs. Hirtelen.
Persze a dédi nem hallotta, de észrevette, hogy a papucs
hülye. Visszafordult a láb. Mindenki fellélegzett.
A dédi otthagyta őket.
Irodalom ,