Miért pont 2009 a csillagászat nemzetközi éve? – merült fel a kérdés az előadáson. A válasz Galileo Galilei nevéhez fűződik, mivel 400 éve, 1609-ben használt először távcsövet csillagászati megfigyeléseihez, amelyekről részletes leírást is készített. A Galilei-élmény átadása a cél, melyet a csillagászok kitűztek az évforduló alkalmából. Ez nem más, mint látni azokat az égitesteket, amiket távcsövével Galilei is megfigyelt. Itt újabb kérdés vetődik fel, hogy vajon ő mit látott a teleszkópjával? „Látta a Holdat, a holdkrátereket, a napfoltokat, látta azt, hogy a Vénusz bolygó időnként sarló alakú, látta a Jupiter körüli négy holdat, és feltételezte a Szaturnusz melletti két másikat” – mondta Szatmáry Károly.
Naprendszerünk bolygói közel egy síkban és egy irányban keringenek a Nap körül. Az utóbbi időben a Naprendszerben történt egy kis változás, ugyanis a Plútót kivették a bolygók sorából, mivel találtak nála nagyobb kisbolygót. Így 2006-ban a Plútó a törpebolygó kategóriába került át. Ezek után négy kőzetbolygó (vagy Föld típusú bolygó) és négy óriás maradt.
A kőzetbolygókra az jellemző, hogy közel vannak a Naphoz, kicsik, vékony a légkörük, nagy a sűrűségük, lassú a forgásuk és nagyon kevés holdjuk van. Az óriásbolygók egészen másmilyenek. Távolabb keringenek a Naptól, vastag a légkörük, kicsi a sűrűségük, gyors a forgásuk, és nagyon sok holdjuk van. A Jupiternek és a Szaturnusznak több mint hatvan holdja van. Emellett gyűrűrendszere van mindegyiknek – a leglátványosabb a napfényt a sok jég miatt visszaverő Szaturnusz gyűrűje.
A Naprendszer körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. A története nagyon röviden az, hogy egy csillagközi adatfelhő, amelyben por, gáz és molekulák vannak, lassan elkezd gravitációval összehúzódni, egyre gyorsabban forog, egyre jobban ellapul. A középső részen kialakul a protocsillag (csillagkezdemény), körülötte van egy törmelékkorong. Majd a sok porszem és a jégkristály összeütközése során bolygócskák alakulnak ki, és egyre nagyobb bolygótestek. Egyre tisztul a bolygórendszer, a törmeléket a nagybolygók összesöprik, és kialakul a mai állapot.
Az előadás következő része arra kereste a választ, hogy vannak-e más bolygórendszerek, és ha vannak, akkor mennyire hasonlítanak a miénkre. A probléma a más csillagok melletti bolygók felfedezésében az, hogy a bolygók fénye elenyésző a csillagokéhoz képest, ezért nehezen érzékelhetők. Ha infravörös sugárzásban vizsgáljuk a bolygókat, akkor már nincs akkora különbség a bolygó- és csillagsugárzás között. Ha az adott bolygó elég messze van a csillagától, akkor így jól érzékelhető. A közvetlen képalkotás módszerével 2008-ban három bolygót fedeztek fel.
A bolygók kimutatására a többi módszer közvetett. Ide tartozik például az asztrometriai módszer, amely a csillag térbeli elmozdulásának megfigyelésén alapul. A legsikeresebb a spektroszkópiai módszer, ami azt jelenti, hogy ha egy csillagról érkező fehér fényt ráeresztünk egy prizmára, akkor ez szétszedi a fényt. A színkép jellemzőit pedig a csillag légkörében lévő hőmérséklet, nyomás és kémiai összetétel határozza meg. Jelentős eredményeket értek el a fedés módszerével is, amely a fényesség változására épül, és fontos kutatási módszernek számít a gravitációs mikrolencse és a pulzár is. A különböző módszerek segítségével eddig 375 bolygót találtak, és a számuk folyamatosan nő.
T. B.