Kinyílt aztán az utolsó ablak is.
Ez legalább is, ahogy egy megcserélt
beszédhang a hallójárataimban,
nem marad magában egyszerű tény.
Semmit sem követeltem,
így aztán nem kaptam semmit.
A kezdetektől ez volt a terv.
Egy délelőtt kettétörése
szavakkal vagy éppen azok nélkül.
Csak a hajadban vagyok
egészen biztos ma is,
fekete, mint egy kémény szája.
Felkötve jobban áll.
A telefonkagyló túlsó
végéről tényleg csak
a beszédhang, a te hangod.
Könnyebb, mint egy kora nyári este.
Nincsen benne lopás.
Tisztább, mint egy tómeder,
fenyőktől beárnyékolt vízpart.
Nem akarok többet
az ablakokkal foglalkozni.
Törje ketté a hajad hullámzása
a nyarat.
Irodalom ,