Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

2007 nagyszombatján csodálatos türelemmel és hősiességgel viselt hosszú és súlyos betegség következtében meghalt Bakonyi Géza, az Egyetemi Könyvtár főigazgató-helyettese, az SZTE bölcsészkarának tanszékvezető egyetemi docense.

A JATE bölcsészkarán magyar-olasz szakot végez, érdeklődése határozottan az olasz irodalom iránt mutatkozik meg. Az egyetem olasz tanszékén szeretne kezdeni, ám mégis az Egyetemi Könyvtárban kap alkalmazást. Miközben változatlanul szerelme marad az olasz világ, a könyvtárat a nyolcvanas évek közepétől egyre erőteljesebben foglalkoztató, új könyvtári filozófia kialakítására is alkalmas lehetőség – a könyvtári informatika első komolyabb jeleinek felbukkanása – igen nagy hatással van rá. A számítógép, az informatika megjelenésével mintha a könyvtári munka igazi értelmét találta volna meg. Változatlan az italianisztika iránti kötődése, 1991-ben olasz irodalomtörténetből védi meg kandidátusi értekezését. A megszerzett tudást másoknak is átadhatja: a kilencvenes évek közepén és végén az olasz tanszék tanszékvezető-helyettese, majd megbízott vezetője lesz. 1999-ben megkezdheti egyetemi tanszéki könyvtártudományi oktatói munkásságát.

1992-től az Egyetemi Könyvtár osztályvezetőjeként, majd 1998-től főigazgató-helyetteseként automatizálási elképzeléseit az egész könyvtárra vonatkozóan is átgondolhatja. Tagja számos szakértői csapatnak, számos országos projektnek. Megszületnek könyvei, köztük a Korongba zárt gondolatok, a Navigáció a hálózaton, megírja egyetemi jegyzeteit, így a Könyvtári integrált rendszerekről szólót. A kilencvenes évek közepétől szaporodnak meg tanulmányai, amelyek között ott vannak az olasz vonatkozásúak is. Könyvtár-informatikai művek sora születik meg tollából. Hazai és nemzetközi konferenciák sokaságán tart előadást magyar, olasz, angol nyelven. Szívós munkásságának köszönhetően az addigi bölcsészkari speciális könyvtárosképzés átalakulhat általános könyvtárosképzéssé.

A létrejött Könyvtártudományi Tanszék egyetemi docensi rangú vezetőjeként rövid idő alatt olyan képzést valósít meg, amely a modern kor új szemléletű könyvtárai számára országosan elismert felkészültségű ifjú könyvtárosokat képez, akik már közel annyira informatikusok is, mint könyvtárosok.

Pályájának utolsó tizenöt éve hatalmas szellemi teljesítményt jelent, és jelentős, legtöbb esetben országos kihatású eredményeket mutat fel. A könyvtártudomány és informatika, illetve számos más tudományterület irányító, meghatározó bizottságaiba kérik fel munkálkodásra. Mindemellett teljes energiával dolgozik az Egyetemi Könyvtárban, 1996 óta igazgatóhelyettesként, majd 1998 óta informatikai, és 2003 óta általános főigazgató-helyettesként.

Bakonyi Géza nem adminisztrálta, hanem adta a tudását. Előadásaiban mint oktató, tanulmányaiban mint kutató s napi munkájában mint könyvtári vezető. Személyisége egyik legmeghatározóbb vonásának, szerénységének megfelelően sokszor észrevétlenül, a háttérből. Ugyanakkor mintha visszahozta volna mai valóságunkba a reneszánsz embert. Azt, aki a tudomány sok területén volt művelt, a művészetekben járatos, sőt maga is alkotó, az életet igenlő és élvező, s mindezeket az embertársai javára és épülésére kamatoztató. A kultúra, a művelődés több területének ismerete mellett az igencsak egzakt számítástudomány, programozás, az adatbázis-elmélet és -gyakorlat ismereteivel is közeli barátságban volt. A művészi alkotáshoz pedig életének utolsó szakaszában ért el, szakértő társak által elismert fotóművész lett.

Nagy űrt hagyott maga után, de sokat hagyott maga után. Mindenekelőtt követendő, nagy példát.