Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az egyetemtörténet, főleg pedig egyetemünk múltja, kolozsvári öröksége iránt érdeklődő olvasók előtt ismert, hogy 2007. február 20-án mintegy 90, egyetemi és főiskolai oktató és kutató jelenlétében élénk eszmecsere zajlott le a SZAB székházában. A hozzászólók döntő többsége egyértelműen amellett foglalt állást, hogy az SZTE múltjához szervesen hozzátartozik – a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem 1921-től 1940-ig tartó szegedi működése révén – a kolozsvári örökség s ezzel együtt az úgynevezett Báthory-egyetem históriája. Ennek megfelelően pedig a szegedi universitas tekintheti magát az 1581-es alapítású kolozsvári Báthory-egyetem eszmei örökösének, szellemi utódjának.

E megbeszélés eredményeképpen a jelen levő rektor úr egyrészt a kérdéskör széles körű megtárgyalására az egyetemi újság hasábjain nyílt vitát kezdeményezett, másrészt elnökletemmel megbízott egy öttagú egyetemtörténeti bizottságot a vitatott problémák, köztük az egyetemalapítás kérdése szakmai megvizsgálására. (A bizottság tagjai: Ruszoly József, Balázs Mihály, Blazovich László, Csernus Sándor.) Rektor úr részéről teljes joggal fogalmazódott meg az a kérés, hogy megfelelő időben a bizottság szakmailag minél alaposabban megindokolt javaslatot terjesszen a szenátus elé, hiszen a szenátus fog e kérdésben döntést hozni.

A bizottság igyekezett és igyekszik a szakmaiság szempontjának sokoldalúan eleget tenni. Ezt jelzi, hogy három tagja is véleményt nyilvánított az újságban, s ezek a vélemények jellegükben és tartalmukban különbözőek voltak. A szakmai szempontnak kívántunk megfelelni azzal is, hogy egy-egy téma kapcsán jeles kutatókat kértünk fel írásbeli véleményük megfogalmazására. Mindezzel együtt tudományos konferenciát szerveztünk „Egyetemalapítási  törekvések Kelet-Közép-Európában 16-17. században” címmel 2007. május 2-án a SZAB-székházban mintegy 50 fő részvételével. Ezen a többórás rendezvényen a bölcsészdékán megnyitója után neves szakemberek részéről elhangzott három hivatalos előadás, öt hivatalos hozzászólás, majd a nyílt és kemény hangú vitában még 18 felszólalást hallhattunk. A rendkívül érdemi és tartalmas konferencián gyakorlatilag minden lényeges kérdésről szó volt. A tapasztalatok és a tanulságok összegzése a bizottság egészének a feladata, így itt én most csupán saját benyomásaimról és véleményemről beszélhetek.

Úgy hiszem: a többség számára bebizonyosodott, hogy bizonyos kételyek ellenére Báthory István lengyel király, erdélyi fejedelem 1581-ben Kolozsvárott  de iure kétkarú egyetemet alapított a jezsuiták kollégiuma keretén belül – a korabeli jezsuita gyakorlat szerint. Az is tény a források alapján, hogy ez az academia vagy universitas európai hírű (spanyol, francia, olasz, német, lengyel és magyar) professzorai révén egy idő után a bölcsészet terén egyetemi szintű oktatást végzett, de elkezdődött a teológia magas szintű tanítása is. Kitűnő tudóstanárai közül egyedül a lengyel Jakób Wujek nevét említem most meg, akit Báthory az általa alapított vilnai egyetem rektori székéből küldött Kolozsvárra  a magyar egyetem megszervezésére. Wujek rektor, aki évekig dolgozott Kolozsvárott, a korabeli lengyel kultúra egyik legnagyobb alakja volt. Az általa készített hivatalos bibliafordítást a lengyelek csaknem 400 évig (1965-ig) használták. Wujek professzornak ma szobra van hazájában, amelyen neve alatt olvasható a „Két egyetem rektora volt” felirat. A lengyelek tehát büszkék arra, hogy híres tudósuk a kolozsvári akadémia vezetőjeként  is tevékenykedett. Ugyancsak az egyetemjelleget mutatja, hogy Báthory az akadémiát felhatalmazta tudományos fokozatok odaítélésére. Az oly sokat emlegetett pápai megerősítés hiánya teljesen értelmetlenné vált, hiszen kiderült, hogy a korszakban sem a nagyszombati, sem a kassai egyetem nem kapott ilyet, mégis mindkettő teljes értékű egyetem volt! Fontosnak tartom hangsúlyozni: meggyőzően bizonyítást nyert az is, hogy különböző (hol középfokú, hol egyetemi vagy más felsőfokú) szinten a Báthory-féle kolozsvári iskola  lényegében folyamatosan működött, s ez elvezetett az 1872. évi kolozsvári egyetemalapításhoz, 1872-től pedig 1921-en, majd 1940-en keresztül a szegedi egyetem létrejöttéig. Lényeges mozzanat, hogy az oktatás folyamatossága mellett az összefüggő történeti ívet bizonyítja: 1940-ben az egykori kolozsvári egyetemnek csak egy része költözött vissza ősi székhelyére, a másik (a nagyobbik) rész Szegeden maradt, itt folytatta tovább munkáját, s ennek csupán jogi szentesítése volt az 1940-es parlamenti aktus.

Érdekes kifogásként vetődött fel az az aggályos gondolat, hogy vajon a mai szegedi egyetem vállalhatja-e a jezsuita örökséget. De egészen nyilvánvaló, ha a romániai kollégák 2005-ben felvállalták ezt a tradíciót, akkor a szegedi universitas is magáénak tekintheti a jezsuita egyetem magas színvonalú tudományának, kiváló tanári munkásságának máig ható örökségét.

A vita legtöbb résztvevője hangsúlyosan kiemelte, hogy 1581 közös pont a magyar és a román tudományosság és kultúra számára. Végre egy jelentős találkozási pont, amely a két népet nem elválasztja, hanem összeköti egymással. Ne szalasszuk el ezt a kiváló alkalmat! Ez a mi felelősségünk, és ez nem is kevés! Megvalósulása a várható bizottsági javaslat nyomán rövidesen az egyetemi szenátus bölcs döntésétől függ majd.

Remélem, hogy a mi egyetemünk is büszkén vallhatja azt, amit a kolozsvári egyetem új címerének jelmondata az 1581-es évszám felett hirdet: „Traditio nostra unacum Europae virtutibus splendet”.

Makk Ferenc

egyetemi tanár