Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A globális felmelegedés és az ezt követő klímaváltozás visszafordíthatatlan. Mégis, ha komoly, még inkább drasztikus kormányzati intézkedéseket hoznának világunk vezető és fejlődő gazdasági nagyságai, talán megállítható, legalábbis lassítható lenne a folyamat. A széndioxid-kibocsátás csökkentése jelenti az egyetlen megoldást. De ehhez már kormányzati szinteken kell megszorító intézkedéseket alkalmazni. Egy 2002-es felmérés szerint évente közel 24 millió tonna szén-dioxidot engedünk az atmoszféránkba. Ebből 24 (!) százalékot egymagában az USA állít elő. Az eurózóna 10 százalékért felelős. De a fejlődő országok is kitesznek magukért. Kína az utóbbi három évben 33, India pedig 57 (!) százalékkal emelte szénalapú égéstermékeinek kibocsátását. A legnagyobb szén-dioxid-forrást (közel 80 százalékos részesedéssel) az energiaszektor, azon belül is a széntüzelésű erőművek jelentik. Itt sem várható változás, hiszen 2005-re a szén részesedése az áramtermelésben megközelítette az 50 százalékot.

Lehetséges megoldásként, illetve az első jelentős lépésként 2005. február 16-án az ENSZ életbe léptette a kiotói egyezményt. A világméretű klímaváltozásról szóló ENSZ-keretmegállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvben 1997-ben 38 fejlett ipari ország vállalta: a 2008-2010 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest 5,2 százalékkal csökkenti az üvegházhatásban szerepet játszó hat gázféleség, főleg a szén-dioxid kibocsátását. A megállapodás feltétele volt, hogy azt legalább 55 olyan ország ratifikálja, amelyek együttesen a fejlett országok 1990. évi kibocsátásának a felét adják. Magyarország 6 százalékos csökkentést vállalt az 1985-87-es időszakhoz képest, amit a kommunista nehézipar összeomlásának köszönhetően máris teljesített (30 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás).

Jelenleg a Föld atmoszférájának szén-dioxid-tartalma 381 ppm (milligramm/kilogramm), 100 ppm-el magasabb az iparosodás előtti mértéknél.