Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„Éppen az indulásakor jelentkeztem a hároméves filmelmélet és filmtörténet speciális képzésre – egy barátnőmmel elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk a felvételivel” – meséli Dia. „Szerintem a film mindenkit érdekel. Engem az elméleti megközelítések mindig is jobban megragadtak, mint a gyakorlat. A filmes speciális képzésen és irodalomból is az elméleti részek, a narratológia, a befogadás-elmélet és a kritikai filmelméletek érdekeltek; maga a filmtörténetet már sokkal távolabb állt tőlem” – vallja be.

 

Gollowitzer Dóra Diána 1983-ban született Mosonmagyaróváron. 2003-ban érettségizett a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban. Jelenleg magyar szakon ötödéves, kommunikáció szakon negyedéves, hungarológia speciális képzésen másodéves hallgató; filmelmélet és filmtörténet speciális képzését tavaly fejezte be. Fotó: Segesvári Csaba

 

 

„Füzi Izabellához – ő egyike azon kevés oktatóknak, akik indulásától oktatnak a speciális képzésen – először egy irodalomértelmezési szemináriumra jártam magyar szakon. A filmkritikai elméletek című óráján írtam egy házi dolgozatot a Kóla, puska, sült krumpli című filmről, és ő felajánlotta, hogy bővítsem ki a dolgozatomat úgy, hogy az akkor induló Apertúrában, internetes filmelméleti és filmtörténeti szakfolyóiratban megjelenhessen. Ez volt az első közös munkánk” – mesél témavezetőjéről filmes szakértőnk. „Nagyon sokat segített, és mindig számíthattam rá. Azért szeretek vele együtt dolgozni, mert nagyon kritikus és maximalista. Tudom, ha valamilyen munkámra azt mondja, hogy jó, és ki lehet adni, akkor az tényleg megállja a helyét. Ezért választottam őt témavezetőnek a filmes szakdolgozatom mellett a magyar szakon a Grezsa Ferenc-pályázataimhoz is” – mondja Dia, aki reméli, hogy a jövőben is együtt dolgozhat témavezetőjével.

„Miután négy-öt dolgozatot írtam Füzi Izabellánál, és azokat az ő útmutatásai alapján szerkesztettem tovább, s az általa ajánlott tanulmányokat olvastam hozzá, mindenképpen befolyásolja az ő látásmódja az enyémet. A szakmai előmenetelemmel kapcsolatban is hasznos tanácsokkal lát el. Az én érdeklődésem alapvetően közel áll az övéhez, a narratológiai-adaptációs vonalhoz, ezért is keresem mindig őt az ötleteimmel” – fogalmaz a hallgató.

Dia filmes szakdolgozata adaptációs témában készült, Cseres Tibor Hideg napok című regényét vetette össze a filmes változattal. A regényben négy szereplő mondja el gyakorlatilag ugyanazt a történetet; mindegyik a saját szemszögéből. Dia azt figyelte meg, hogy a film ezt hogyan tudja megoldani a saját mediális eszközeivel. „Azt vizsgáltam, mennyiben tekinthető önálló műalkotásnak a film, illetve mennyiben a regény 'fordításának'. Arra jutottam, hogy ez a film egy szabad adaptációként képzelhető el, és csak azokban a részekben kapcsolódik a könyvhöz, amelyekben mindenképp szükséges. A központi motívum, hogy a regényben az egyik tiszt felesége a délvidéki mészárlás áldozatává vált. A nő kilétét a könyv a végéig homályban tudja tartani, viszont a filmnek meg kell mutatnia. Ettől függetlenül fenn tud tartani a rendezői bravúr egy a könyvéhez hasonló feszültséget” – foglalja össze Dia szakdolgozatát, ami szintén megjelent az Apertúra 2007. őszi számában Ki beszél? A Hideg napok című film és kisregény narratológiai összevetése címmel.

 

 

„Mindenképpen kommunikáció szakra akartam jönni és mindenképpen Szegedre, s a magyar szakkal együtt vettem fel. A kommunikáción belül az elektronikus sajtó az internetes újságírás miatt érdekelt. Később megfordult az érdeklődésem, most már jobban szeretem a magyart” – magyarázza Dia arra a kérdésemre, hogyan jöttek sorban a szakjai. „Soha nem akartam középiskolai tanár lenni, az egyetemi tanítás, a felnőttoktatás viszont mindig is érdekelt. Belegondoltam abba, milyen érdekes lehet külföldieknek magyart tanítani, ezért kezdtem el a hungarológiát. A nyári egyetemen már volt alkalmam tanítani és hospitálni is” – meséli. „Jó az ilyen lelkes csoportokban tanítani, és közben az ember azt is érezheti, hogy kicsit terjeszti a magyar kultúrát. Már azzal is, hogy milyen szavakat használunk, hogyan beszélünk, menynyire tudjuk magunkat megértetni, kultúrát közvetítünk feléjük. Érdekes, hogy a külföldiek miért érdeklődnek a magyar nyelv iránt, és hogy mennyire másképpen világít rá a magyar nyelvtanra az, ha tanítod is. Nagyon élvezem, és mostanában azon is gondolkodom, hogy ebben az irányban mennék tovább. A magyar szak révén lehetnék külföldön lektor is, vagy akár nyelviskolában is taníthatnék” – veszi számba lehetőségeit Dia.

És a sokszínűség mögött megtaláljuk a közös pontot is, ami a szakokat összeköti: „A film kultúraközvetítésre is alkalmas, amire jó példa lehet a Kontroll című alkotás, amely a külföldi diákok közül szinte mindenkinek tetszett; vagy a Szabó István-filmek, melyek annyira tipikus képet adnak a magyar kultúráról és a magyar mentalitásról. Ezért is hallgatjuk a hungarológia szakon a Hungarian film című kurzust, amit felvehetnek a külföldi diákok is.

A filmek színesítik az órákat, és mindennapi nyelvhasználatot közvetítenek. Persze a magyar filmeket lehetőleg első megközelítésben angolul vagy legalábbis angol felirattal nézzük” – mondja.

 

DIA-FILMEK

Vajon „mi teszi a filmet” egy szakértő szemében? „Rengeteg dolog van, ami miatt szerethetek egy filmet. A jó sztori szerintem fontos, de nem elég; szeretem, ha a rendező olyan megoldásokkal él, amelyek igazán illenek a film egészéhez, és magához a filmes médiumhoz is. Műfaji megkötésem nincs, a kedvenceim is változnak, de nagyon szeretem például az animációs filmeket, mint a Shrek, az Oroszlánkirály 3. vagy a Vigyázz, kész, szörf! Emellett nagy kedvenceim Jiri Menzel Hrabal-adaptációi vagy Philip Kaufmantól A lét elviselhetetlen könnyűsége. De szeretem a thrillereket is, mint a Hetedik, Az ördög ügyvédje stb. A magyar filmek közül szerintem Szabó István Mephistója, A napfény íze és Jancsó Miklóstól a Szegénylegények a legsikerültebbek. Fontos szempont nálam a színész, a rendező vagy az adaptáció alapjául szolgáló mű szerzője. A színészek közül Ewan McGregort szeretem nagyon” – tudjuk meg Diától.

 

 

Dia szabadidejében szívesen tanul nyelveket – nemrég kezdte például az oroszt, amin keresztül – mint mondja – jól tapasztalható, milyen nehézségei lehetnek egy kezdő nyelvtanulónak. „Hobbinak is megmaradt a filmnézés” – mondja Dia. Mosolyogva hozzáteszi: „Persze már nem úgy nézek filmet, mint négy éve, ugyanakkor a naiv nézői élmény elvesztése nem minden szempontból pozitív. Azokkal a filmekkel foglalkozom, amelyek hatással voltak rám, így például a Kóla, puska, sült krumpli; de mint az a dolgozatomból is kiderül, végül is ezt a filmet inkább manipulatívnak tartom. Legtöbb esetben persze olyanokat elemzek, amiket jónak is gondolok, mint a Hideg napok vagy a Menzel-filmek. Vannak viszont olyan területek és filmek, amelyekhez nem szívesen nyúlok, hogy legalább néhány esetben megmaradjon a naiv nézői élmény, ilyenek például az animációs filmek.” Szabadideje egyre kevesebb, azt viszont az otthoni barátokkal, bulizva szereti tölteni. Nagy hobbija az utazás, kedvenc úti célja Csehország, nyáron régi álma teljesült, mikor eljutott Izlandra.

„Ebből a beszélgetésből most biztosan az fog lejönni, hogy én éjjel-nappal tanulok, nagyon elméleti és elszállt dolgokkal foglalkozom… ami egyrészt igaz” – mondja nevetve Dia –,  „másrészt viszont el tudok engedni, és bulikba is szívesen járok. Akik órákon látnak, néha nehezen tudják elképzelni, hogy van egy másik énem is, és nem mindig vagyok olyan komoly, mint amilyeneknek a dolgozataim tűnnek. Szerintem fontos, hogy az ember ne vegye magát túlzottan komolyan” – vallja.