Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A kutatócsoport, amelyben Adrienn dolgozik, a koraszülés megelőzésére irányuló vizsgálatokkal, a terhes méhizomzat korai összehúzódásának megakadályozásával, illetve leállításával, valamint a méhnyak működésével foglalkozik. „Különböző típusú hatóanyagokat tesztelünk preparált szöveteken, és meghatározzuk a méhösszehúzódásokban játszott szerepüket, valamint azon receptoroknak a méhösszehúzódásban betöltött funkcióját vizsgáljuk, amelyekre ezek a bizonyos szerek hatnak” – kezdi magyarázni Adrienn kutatási területét. ő maga konkrétan az alfa2-andrenerg receptort blokkoló hatóanyagokkal, azaz antagonistákkal foglalkozik, ez volt már a tudományos diákköri munkájának témája is: ezen hatóanyagok által az alfa2-adrenerg receptorok korai méhösszehúzódásokban játszott szerepét, valamint újabban a méhnyaki rezisztenciát terhes miometriumon (méhizomzaton), illetve cervixen (a méhnyakon) vizsgálja.

A kutatásban patkányokat alkalmaznak. A patkányból eltávolítják a vizsgálandó szöveteket, és azokon végeznek részben funkcionális kísérleteket, részben pedig molekuláris farmakológiai teszteket. A kutatások majdani legvégső célja a koraszülés szabályozása, de ahhoz, hogy egy olyan hatóanyagból, amelyet állatkísérletes körülmények között tesztelnek, a humán orvostudományban alkalmazható gyógyszer legyen, hosszú út vezet. „Miután az anyagok hatékonyságát állatkísérletes módszerek között igazoltuk, még számos más, mint például toxikológiai, illetve humán vizsgálat következik. Ellenőrzik például, hogyan szívódnak fel és ürülnek ki a szervezetből a szerek. Sok munka, idő és persze pénz, amíg egy szubsztanciából gyógyszer lesz” – fejtegeti kutatónk.

 

Gál Adrienn 1982-ben született Cegléden. Középiskolai tanulmányait a makói József Attila Gimnázium és Kollégiumban végezte, 2001-ben érettségizett. 2003 novemberében kezdte a TDK-munkáját az SZTE Gyógyszerész-tudományi Kar Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézetében. Az OTDK-n 2005-ben I., 2007-ben II. helyezést ért el a gyógyszerésztudomány tagozatban. A 2005/2006-os tanévben köztársasági ösztöndíjat kapott. 2006-ban diplomázott, 2006 szeptemberétől az intézet PhD-hallgatója. 2007-ben „A Tudomány Támogatásáért a Dél-Alföldön” alapítvány kuratóriuma és az MTA SZAB Gyógyszerészeti Szakbizottságának közösen meghirdetett pályázatán II. díjat kapott. Fotó: Segesvári Csaba

 

 

Adrienn is azok közé tartozik, akiknek nem okozott különösebb gondot a pályaválasztás. „Tulajdonképpen kicsi korom óta tudom, hogy gyógyszerész szeretnék lenni…” – mondja mosolyogva. Szintén gyógyszerészettel foglalkozó édesanyja nyomán járva kezdettől fogva a reáltantárgyak felé orientálódott, különösen a biológia és a kémia érdekelte. „Ennek ellenére az egyetem elkezdésekor még nem a kutatói pálya lebegett a szemem előtt. Akkor még szívesen dolgoztam volna patikában is, az a terület sem állt tőlem messze” – meséli Adrienn, hogyan került kapcsolatba a kutatómunkával. Megtetszett neki a tudományos diákköri munka, és ki szerette volna próbálni. „A Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet tájékoztatóján szimpatikusnak találtam az ott folyó TDK-munkát, tetszettek a módszerek, amiket alkalmaztak, habár a részleteket ekkor még nem ismertem, pontos elképzelésem sem volt. Ekkor karolt fel Gáspár Róbert, a témavezetőm, akinek ezért nagyon hálás vagyok” – emlékszik vissza gyógyszerészünk. „Úgy gondolom, hatékonyan tudunk együtt dolgozni, és ezt az eredmények is igazolják” – teszi hozzá. „A témavezetőm magyarázza el és osztja ki a munkát, figyeli, hogyan végzem el. Hozzá viszem a kísérletek eredményeit. A munkafázis minden részletéről tud, inkább közösen dolgozunk, mint önállóan, minden kísérleti eredményt lát. A munka minden egyes főbb része után megbeszéljük az eredményeket, és hogy hogyan tovább – ez nálunk működőképes módszer” – fogalmaz Adrienn. A diákköri kutatómunkát Falkay György intézetvezető professzor irányítása alatt végezték. És jött két OTDK, 2005-ben és 2007-ben, egy első és egy második díjjal. Témavezetőjének, mint mondja, nagy szerepe volt abban, hogy PhD-ra jelentkezett. „Latolgattam a doktoranduszképzést, habár olyan sokat dolgoztam egyetemista koromban az intézetben, hogy szerettem volna ennek a kutatásnak valóban a végére járni. De azért volt idő, amikor nem voltam biztos a PhD-ben, és akkor Róbert bátorított és inspirált arra, hogy folytassam” – mondja Adrienn. „Nemcsak a kísérleti munkában, hanem más szakmai kérdésben is sok útmutatást kapok tőle, így például az előadások anyagának összeállításához és megírásához” – teszi hozzá kutatónk.

 

 

Közben persze formálódott a téma is: a tavalyi Országos Tudományos Diákköri Konferencián még a méhizomzattal foglalkozott, most viszont a korábban vizsgált anyagoknak a méhnyakra gyakorolt hatását teszteli. A kettő egyébként szorosan összefügg egymással.

„A terhesség végén a méh összehúzódik, és kipréseli a magzatot. De ahhoz, hogy a magzat meg tudjon születni, a méhet a hüvellyel összekötő méhnyaknak el kell ernyednie. Az alfa2-andrenerg-antagonistákat abból a szempontból teszteltük, hogy egy esetleges koraszülés esetén a korai méhösszehúzódásokat mennyire tudják leállítani. E hatóanyagoknak azonban a méhnyakat is össze kell húzniuk ahhoz, hogy idő előtt ne jöjjön világra a magzat” – magyarázza Adrienn. „Maga a kutatás persze elég hosszadalmas folyamat, különösen azért, mert terhes állatokon dolgozunk. Meg kell várni, hogy a patkány eljusson a terhességének azon szakaszába, amikor már a méhszövetek vizsgálhatók, vagyis a szülésközeli állapotba. A patkány terhessége 22 nap. Az esetek nagy többségében a 22. napon vesszük ki a méhizomzat szöveteit, akkor van ugyanis olyan állapotban, hogy vizsgálni tudjuk, hogy az összehúzódást hogyan tudja a hatóanyagunk meggátolni. Emellett azt is meg szoktuk figyelni például, hogy a terhesség előrehaladtával hogyan változik a szerek hatása” – tudjuk meg szakértőnktől.

 

 

Korábban, 2003-ban Berlinben, 2004-ben Prágában és Nürnbergben töltötte Adrienn a nyári gyakorlatát. Most március végén pedig Amerikába készül, a toledói egyetem gyógyszerésztudományi karán fog munkálkodni.

 

VARIÁCIÓK

Most, hogy bepillanthattunk a laboratóriumba, a kutatómunka hétköznapjai felé fordulunk. „A mi munkánk némileg korlátok közé van szorítva amiatt, hogy állatokhoz vagyunk kötve. Időbe telik ugyanis, amíg eljön a patkányok terhességének vége, és a szövetgyűjtés maga is időigényes. Ezért nem tudok általánosítani, hogyan telnek a mindennapok: mindig attól függ, hogy éppen milyen jellegű munka kerül sorra. Most például egy molekuláris farmakológiai vizsgálathoz preparáltunk szövetet, egyébként pedig jelenleg cikket írok. Úgy kell elképzelni a laboratóriumi hétköznapokat, hogy végezzük a munkánkat: ha szükséges, az állatházban, ha kell, kísérletezve a laborban. Egy kísérlet akár négy-öt órába is telhet, az előkészületekkel és utómunkákkal együtt pedig gyakorta egész napos tennivalót ad. Változatos munka: többféle típusú kísérletet végzünk, és többféle módszerrel dolgozunk” – tudjuk meg Adrienntől.

 

Kutatói munkája mellett hétvégéit az orvos-gyógyszerész közgazdászképzésnek szenteli, most  másodéves hallgató. Ha pedig leteszi a fehér a köpenyt, szívesen utazik és túrázik, mint mondja, különösen a teljesítménytúrákat kedveli, megmászta már az Atlasz legmagasabb pontját is – vagyis a „nemszállodás utak” vonzzák. Egyébként általános iskolás kora óta hegedül, játszott zenekarban is, szeret színházba, moziba, könnyű- és komolyzenei koncertekre járni, és a barátaival lenni.

A későbbiekben szeretne egy kis időt még majd külföldön tölteni, hogy további tapasztalatokat szerezzen, azután az idő, a lehetőségek és a feltételek majd eldöntik, hogy kutatóként fog-e tovább dolgozni.