Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Péntek. Még minden nagyon rendben van. Csak öt film és három koncert vár rád – csináltál ilyet már többször is. Beülsz a moziba, ketten vagytok összesen. Ennyi.

Vasárnap. őszi almanach. Gonosz, gonosz film. De nagyon szép.

Hétfő. Vége a színes filmeknek. Délután miért is ne néznéd meg Theo Angelopaulosz filmjét az örökkévalóságról. Belefér. Ez gondoltad. De aztán minden másképp alakul. A londoni férfi már odanyom a lelkednek. Elveszted a talajt. Minden szürke és fekete. Állsz a JATE Klub folyosóján, fiatal lányok tekintetébe kapaszkodsz, már nem emlékszel rá, milyen zöld a vadkender levele. Gépiesen mész be a nagyterembe, aztán mindent ott hagysz, bezárod a kaput magad után.

Kedd. Kárhozat. Jó ez így, ezt a filmet szereted. Mondod is: csak ilyen filmeket szabad csinálni. Álmodban Zakynthos szigetén kóborolsz, szavakat veszel pénzért a versedhez, a vershez, aminek tudod, hogy sohasem érsz a végére.

Szerda. Olyan ez, mint egy lelki reset gomb. A „harmóniák” kisütötte a lelkedet. Nincs koncert, nincs beszélgetés. Nincs senki, aki mellett könnyeket hullathatnál. Mindennek vége, mindenhez gyenge vagy. Elkészültél az erőddel, kiürültél. Még álom sincs, csak hosszú, mély tudattalan lét.

Csütörtök. Egész nap Európa Kiadót hallgatsz, de olyan hangerővel, hogy a tükörben csak remegő autókat látsz. Ha kiszállsz, elemeidre hullik szét a tested. Nem beszélsz.

Péntek. Ma beszélgettél, van remény. Este koncert, az elektro-etno dübörgés még foszlányokat sem hagy belőled. Fáradt vagy, haza akarsz menni. Aludni kell.

Tarr Béla: Szabadgyalog, őszi almanach, A londoni férfi, Kárhozat, Werckmeister-harmóniák – Belvárosi mozi.

Ladánybene 27, Balkan Fanatik – JATE Klub.