Mert mindig kerített papírt meg ceruzát,
amikor a macskakövön, a parkban,
egy vagy kettő, vagy három, számtalan
kocsmában, vagy éppen egy felhőn ülve
az egyetlen biztos pontot az elmosódott
betűk jelentették.
De Szegedtől északabbra, nyugatabbra
csak muszájból megy. És ha egyszer
megszűnnek a határok, visszakapja az
„ő Balkánját”, akkor már muszájból sem.
Mert az élet erről szól, a higiénia csak
kitalált rendszer, a zene mindenki számára
kényelmesen hordható öltözet. Hajnal van,
koncert után.
A zene egyenesen az agyba lőtt tudatmódosító,
az éltető ritmus, másfél óra szakító magány
és másfél óra boldog ölelkezés, a zene hosszú
utazás, megérkezés és eltávolodás, tánc és toporgás,
elbizonytalanító és megnyugtató belső hang.
Utána lehalkul a világ.
Zagar és az Underground Dívák – SZIN ICE – 1500 néző
Petró János