Frank (Johnny Depp), a magányosan utazgató turista Velencébe készül, közben a titokzatos Elise (Angelina Jolie) pont őt szemeli ki a vonaton, minek következtében az ártatlan(?) amerikai békésnek ígérkező kiruccanása átfordul egy kémekkel, ügynökökkel és gengszterekkel teli hajszává. A több csavarral is próbálkozó történet lényegében ennyi. Már Az utazó elkészülte előtt jóval felmerült a kérdés, hogy mi lesz, ha összeeresztik Deppet és Jolie-t, Hollywood e két A-listás szupersztárját. A válasz: semmi. Kettejük románca a filmben abszolút hihetetlennek tűnik, Deppnek már csuklóból ki kéne ráznia az idétlenkedő figuráját, ám itt félelmetesen gyenge, Jolie pedig szinte érzelmek nélkül játssza végig a filmet.
A filmben Velence szépségénél (valamint Frank szerencsétlenségénél) csak Elise bájait hangsúlyozták jobban az alkotók, melynek következtében a történet végére bármely nézőnek komikussá válhat, hogy a zenekar akkor kezd el játszani, ha nagyasszonyosan vonuló Jolie belép a terembe, a tömeg tekintete rá irányul, nők és férfiak egyaránt őt bámulják, és úgy nyílnak ketté előtte, mint Mózesnek a Vörös-tenger, míg ő csak elégedett pillantásokkal nyugtázza a tömeget.
A történet magában nem rossz ötlet, ezt igazolja az is, hogy egyszer már a franciák lefogatták Anthony Zimmer címmel, amely izgalmasabb kikapcsolódást ígér, mint az amerikai remake. A jelenetek helyenként meglehetősen unalmasak, és bugyuta poénokkal spékelt dialógusokkal társítva tovább rontják a filmet, amelynek élvezetéből a magyar szinkron is elvesz egy keveset. Az akcióthrillernek kikiáltott mű, amit a Golden Globe-on egyébként vígjáték(!) kategóriában jelöltek, tulajdonképpen nem tartozik se ide, se oda. Az akció megvan, plusz kapunk még hozzá egy kis drámát és romantikát, naplementét, gondolát és Velencét, maradandó élményt viszont semmiképp.
Az utazó – színes, szinkronizált amerikai-francia film 102 perc, 2010. Rendezte: Florian Henckel von Donnersmarck.
Hrivnák Anita