2024. május 19., vasárnap English version
Archívum  --  2007  --  5. szám - 2007. március 5.  --  Kultúra
Hétfőnként öt órakor a BTK tizenhetes termében hallhatunk előadásokat a 20. század legnagyobb magyar gondolkodójáról. A kurzust Odorics Ferenc tanszékvezető egyetemi docens vezeti. Kéthetenként meghívott előadó, Dúl Antal, a hamvasi örökség gondozója beszél Hamvas Béla világáról.
Mikor írni akarok akár a kurzusról, akár magáról a hamvasi gondolkodásról, a billentyűk mint gumiparázs, égetve lökik vissza ujjaim (nem ez, nem ez). Ő maga úgy rendelkezett nevéről, hogy azt senki, sehová fel ne függessze, rögeszméihez hozzá ne tapassza. Mintha látta volna az elkövetkező század őrületét. Ezért most betűk helyett hallgassunk inkább szavakat hétfő délutánonként.
„Az embernek önmagából művet kell alkotnia, hogy az örökben abban éljen, De a műnek nyitva kell állnia, hogy aki be akar lépni, befogadja. Tudjuk, hogy az életnek célja nincs; értelme van. Az értelmet pedig maga az ember helyezi el önmagában azzal, hogy milyen életet tart a maga számára méltónak.” (H. B.: Patmosz III.)
D. Cs.
Bezár