Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A Grand Café rendezvénysorozata a másfél éve ugyanitt tartott Erdély Miklós-konferencia folytatásának is tekinthető: mindkettő a magyar neoavantgárd filmes törekvéseit vizsgálja. A november 8. és 10. között megrendezett Kettős vetítés izgalmassága azonban az összehasonlító elemzésekben rejlett. Kérdés ugyanis, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt Bódy Gábor és a mai napig aktív Jeles András filmes, színházi alkotásainak vagy éppen írásainak párhuzamos elemzése a hasonlóságok és a különbségek számbavételén túl miféle tanulságokkal bírhat.

A konferencia témájához kapcsolódó pályázat által meghívott, valamint a zömében a szegedi egyetemről érkezett előadók a film és a színház megújítására tett kísérleteket vizsgálták. Gelencsér Gábor, az ELTE oktatója bevezető plenáris előadásán a két alkotó filmjeinek hasonlóságaként a dokumentum és a játékfilm egymást feltételező kettősségét is megemlítette – a konferencia címe is az erre vonatkozó Bódy Gábor-metaforát idézte. Dokumentum- és játékfilm kettősségét visszatérő problémaként tárgyalták a szekció-előadások is, csakúgy, mint a Jeles- és Bódy-művekben hasonlóan megnyilvánuló szempontot: filmjeik gyakran mintha nem is egy emberi, de egy angyali nézőpontból lennének elbeszélve.

 

 

 

Minderre érdekesen rímel, hogy a magyar filmtörténet két angyali figurájának nevezte Bódyt és Jelest Báron György filmesztéta a Bódyra emlékező november 8-i pódiumbeszélgetésen. A hetvenes-nyolcvanas évek kultikus figurájára egymástól elválaszthatatlan történetekkel és elemzésekkel emlékeztek az őt ismerők: Forgách András, Szilágyi Ákos és Csaplár Vilmos, aki a Nárcisz és Psyché valamint A kutya éji dala forgatókönyvírója is volt. A túlélők emlékezése több volt anekdotázásnál, elmélyülten idézve meg egy a korához ellentmondásosan kötődő alkotó rendezőt. Bódy aktív elméleti érdeklődését pedig a konferencián bemutatott könyv példázza: összegyűjtött írásainak első kötete.

A konferencia pikantériája, hogy a tudományos előadásokon tárgyalt művek egyik alkotója, Jeles András személyesen is részt vett az eseményen: november 9-én Báron György és az érdeklődő közönség kérdéseire válaszolt. Báron megállapítása vitathatatlan, mely szerint bizarr, ha az ember már életében szembetalálja magát a saját emléktáblájával, de Jeles természetessége oldotta a múzeumi hangulatot. A kis Valentino és a rendszerváltás előtt betiltott Álombrigád rendezőjének nem csak jelenléte tette sajátosan ironikus keretbe a konferenciát, de az azon sokat idézett régebbi állítása is, amely szerint valódi filmelméletet csak filmen lehet művelni.

 

 

A konferencia eseményei ugyanakkor nem csupán a szavak rendezvényei voltak: Jeles András Következik a következetesség című főiskolán készített filmjének ősbemutatóját is láthattuk a Grand Caféban. Jeles legutóbbi színházi rendezésének, a Kedves ismerősök profánul költői zenei anyagát is hallhattuk a Hólyagcirkusz hatásos előadásában. A Jelessel sokat együtt dolgozó szegedi Perovics Zoltán Metanoia-előadásainak díszleteit a Reök-palotában pedig december végéig lehet megtekinteni.