A fallabda olyan öszvérsportág, amely önálló életre kelve, szinte pillanatok alatt elterjedt a világon. A fáma szerint a squash őse a brit rackets nevű ütős labdajáték, amely viszont a londoni Flott Börtönben alakult ki, s onnan hódította meg az iskolai (!) testnevelésórákat. Az első nyílt bajnokságot 1930-ban tartották Angliában. A sportág történetében igazán érdekes, hogy feltételezhető: közvetve vagy közvetlenül egy, esetleg több elítéltnek köszönhető a játék további népszerűsítése. És hogy Isten útjai mennyire kifürkészhetetlenek, álljon itt egy példa a gonosztevőről, aki valóban megbánta bűneit, s ideje nagy részét nem egy újabb cselszövés kieszelésével töltötte cellatársai között, hanem belemélyedt az új sportág szépségeibe.
Fallabdázott; így élte túl a bezártságot, megtisztulva, bűntelenül. Majd kikerülve a börtönből tisztes családi életet élt, fiúgyermeket nevelt, akit megtanított a négy fal közt játszani. Egyszer aztán egy szülői értekezleten felvetette, mi lenne, ha ezentúl az iskolában is rendszeresen ütögethetnék a srácok a puha gumilabdát. Az egykori gonosztevő útjára indított tehát egy sportágat, melyben a mai napig tízezrek lelik örömüket, s köszönhetik e sportnak mentális és fizikális egészségüket. Ez a férfi még életében bűnbocsánatot nyert, de komoly vezeklés, munka árán…
Persze azóta a Föld sokat pörgött már tengelye körül. A squash a tenisz mellett az egyik legnépszerűbb ütős labdajáték szerte a világon a tömeg– s az élsportban egyaránt. Egyetemünk is oroszlánrészt vállalt a sportág népszerűsítésében, hiszen a 2006-ban egyetemi-főiskolai világbajnokságot rendezett, s a helyi Squash Club Szabadidőközponttal együttműködve testnevelési kurzusként is meghirdeti a fallabdát. Én személy szerint teniszpárti vagyok, de már régen készülök, hogy a négy fal között is. Sosem lehet tudni, hová sodor majd az élet… vagy én magamat.
D. Cs.