Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Amikor belépek a terembe, a résztvevők már fegyelmezett körben ülnek. Többségében végzősök, akik nemsokára elkezdenek munkát keresni. Nem szól senki, a szemek zavartan lesütve, nehogy valakivel fel kelljen venni a szemkontaktust. Csatlakozom én is a feszült várakozókhoz.

Kezdéskor percre pontosan megjelenik a tréning vezetője, Katona Miklós, az életvezetési tanácsadó munkatársa. A lámpaláz feloldása érdekében névjátékkal indítunk, majd egy félszeg activity keretében mindenki elmutogatja, milyen szakra jár. Mire körbemegy a kérdés, hogy ki miért jött el, már néhány poén is elhangzik. Kiderül, a résztvevőket konkrét kérdések vonzották ide: kit az önéletrajzok, kit a motivációs levél, kit pedig az interjútípusok érdekelnek. Az igényeket szépen egy nagy papírra írjuk, majd kezdődhet maga a munka.

 

 

 

Akik itt vannak, valószínűleg felismerték, elhelyezkedési esélyeik növeléséhez külön erőfeszítésre is szükség van. Bár felmérések szerint a magyaroknak még mindig csaknem hetven százaléka személyes kapcsolatok útján talál állást, a gyakorlati ismeretek mindenkinek jól jönnek. „A felkészítő programjaink és maga az állásbörze éppen azt a célt szolgálják, hogy a diákok szembesüljenek a piac igényeivel, és időben tudjanak tenni néhány lépést annak érdekében, hogy versenyképesebbé váljanak” – fogalmaz Fazekas Melinda, a Karrier Iroda vezetője.

A tréningen az ismerkedést személyiségtesztek követik, melyek rávilágítanak arra, vajon realista, kutató, művész, vállalkozó vagy konvencionális típusok vagyunk-e, illetve mennyi bennünk a játékosság, a kreativitás, a humán érték vagy éppen az anyagiasság. Játéknak mindenképpen érdekes, de azért kicsit szkeptikus maradok. Egyrészt mert az ember bonyolultabb szerkezet annál, mint hogy kategóriákba sorolják, másrészt mert elég nyilvánvaló, hogy a kérdések mit rejtenek (például „szeretne-e változatos munkát végezni”: változatosságra való igény.) Erre a többiek is felfigyelnek, valaki fel is veti, vajon egy állásinterjún érdemes-e kijátszani a teszteket, ha tudjuk, hogy a képességeink nem egészen megfelelőek, de nagyon akarjuk a munkát. Mariann válaszol: ez nem etikus sem a munkaadónkkal, sem magunkkal szemben.

 

 

A tesztek után még mélyebbre kell ásni az önismeretben: mindenkinek össze kell gyűjtenie a jó és rossz tulajdonságait. Köztudottan tipikus kérdés ez egy állásinterjún, az embernek rögtön kell tudnia válaszolni rá. Figyelem a töprengő arcokat: már az is elgondolkodtató, hogy a papíron ki melyik oszlopot tölti ki elsőként. Az eredményeket kis csoportokban beszéljük meg, ez minden bizonnyal serkenti az őszinteséget, hisz nem kell mindenki előtt megnyílni. Akinek gondot okozott az öt-öt tulajdonság kitalálása, az ötleteket kap, s a többiek válaszai alapján kiegészíti a saját adatait. A nagy csoportos értékelésen így már csak azt kell megtárgyalni, hogyan lehet eladni a rossz tulajdonságokat. Pozitív színben kell feltüntetni azokat is – hangzik az egyik megoldás, így belemerülünk annak a magyarázatába, vajon miért jó a halogatás (mert a határidők motiválnak) vagy a szétszórtság (mert ez a megosztott figyelemre való képességet jelzi.) Zita még a türelmetlenségre is megtalálja a varázsszót: lényegre törő.

 

 

A következő feladat még nehezebbnek tűnik. A3-as méretű papírlepedőt kapunk, tervezési táblázat címmel. Arra kérdez rá, pontosan mit szeretnénk elérni a következő egy, kettő, majd hat évben. A célokat részcélokra kell bontani, vagyis azt is meg kell határozni, konkrétan mit teszünk majd a megvalósítás érdekében. A tréningvezető bátorításként elmondja, volt olyan tanítványa, aki a kitöltött táblázatot kitette a falára, és pontról pontra végigcsinálta a leírtakat. Engem valahogy ez sem lendít előre, megint csak úgy érzem, az élet nevű képlet összetettebb annál, minthogy egy táblázatban össze lehessen foglalni. A többiek viszont belemerülnek a tervezésbe. Balázs az egyik első, aki elkészül.

 

 

Effajta tapasztalatok minden bizonnyal jól mutatnak majd egy önéletrajzban – de nem nélkülözhetetlenek. „Szakmai gyakorlat címén nemcsak a konkrét munkatapasztalatot lehet feltüntetni az önéletrajzokban, hanem például azt is, hogy miről írta a jelentkező a szakdolgozatát, vagy milyen egyetemi projektekben vett részt. A lényeg az, hogy megtudjuk, miben jó az illető” – világít rá Valkó Erika, a Siemens PSE szegedi képviseletének HR-képviselője. Ezenkívül számos apró praktika létezik még az önéletrajz és motivációs levél helyes megszerkesztéséhez, ami segít eljuttatni az álláskeresőt a következő lépcsőig, a személyes interjúig. Ez mind elhangzik a tréningen, és még egy fontos tipp is: ha valaki bizonytalan a saját szövegét illetően, elküldheti azt az info@karrier.szeged.hu címre, s a Karrier Iroda munkatársai leellenőrzik neki.

A képzés következő szelete a kommunikációs készségek feltérképezése. Egy zacskóból meghökkentő tárgyakat szór a földre a tréningvezető, egyet-egyet mindenki kiválaszt, majd egyfajta piaci árussá avanzsálva megpróbálja azt a teremben minél több embernek „eladni”. Hamarosan zsibong a szoba a napszemüveg-, jojó-, plüsskoalamaci-, síp- és pingponglabda-árusok meggyőző reklámszövegétől. Elsőre úgy tűnik, a legnehezebb dolga Bálintnak van, aki – mielőtt a játékszabályokat megtudta volna – egy követ emelt ki a furcsa halomból. Mégis ő bizonyul az egyik legsikeresebbnek: mindenkit levesz a lábáról azzal, hogy csípőből sorolja a kő összes fizikai tulajdonságát.

 

 

 

 

A tréning záróakkordjaként állásinterjú-szimuláció következik. Felkészülésképpen átfutjuk egy listán a lehetséges kérdéseket, majd mindenki kipróbálja a kérdező és az interjúalany szerepét is. Tanulságos tapasztalat: az embernek már ebben a próbahelyzetben is izzad a tenyere, ahogy az ő faggatására kerül a sor. A kísérlet után átbeszéljük a hibákat is, de a tréningvezető figyel arra, hogy mindenki pozitív élménnyel kerüljön ki a dologból: az észrevételeket az „Azt tanultam ebből, hogy…” kezdetű mondattal kell megfogalmazni. Ez a szemlélet a tréning egészét áthatja, minden helyzetben kritika helyett azt kell szavakba önteni, milyen haszonra tettünk szert az egyes feladatokból.

Mire végzünk, délután öt óra. Elővesszük a kérdéseket tartalmazó papírt az előző reggelről, és konstatáljuk, hogy minden szóba került. A résztvevők kimerültek, de közlékenyek és oldottak. Nyoma sincs a kezdeti fagyos hangulatnak. Valaki, aki volt már próbainterjún, megjegyzi, hogy ez a második sokkal jobban sikerült. Már tudta, mire számítson. Másvalaki azt mondja, ezek után sokkal bátrabban fog nekivágni az álláskeresésnek. „Tetszett a játékosság, a gyakorlatias jelleg és az interaktivitás. Sok kérdésre kaptam választ, és sok érdekes embert ismertem meg. És a legfontosabb talán, hogy bővült a látóköröm”– ahogy Balázs összefoglalja.

„Egy ilyen képzés talán elsősorban a kapcsolatteremtésben segít. Egy idegen csoporttal kell itt együttműködni, s ugyanezzel kell majd szembenézni egy új munkahelyen is. Az szinte csak ráadás, hogy szakmai információkat is meg lehet szerezni, illetve be lehet gyakorolni bizonyos helyzeteket” – mondja Katona Miklós, aki több mint tíz éve foglalkozik csoportvezetéssel. „Úgy látom, a hallgatóknak körülbelül a húsz százaléka tudja pontosan, hogy mihez akar később kezdeni. Nekünk alapvetően az lenne a célunk, hogy a többieket szólítsuk meg, mégis általában ez a tudatosabb mag jelenik meg a tréningeken és a felkészítő programokon. Sokan csak később kapnak észbe, és jönnek vissza hozzánk szeptemberen egy-két álláskeresési kudarc után. Ám ezután már sokkal nehezebb segíteni nekik, mert a mi szolgáltatásaink csak a hallgatóknak ingyenesek.”

 

Végezetül néhány számadat: statisztika szerint a Szegeden végzettek kétharmada a kötelezően előírtakon kívül semmilyen szakmai tapasztalatot nem szerez az egyetemi évek alatt. Ezen a tréningen kilenc ember volt jelen, pedig tizenöt helyet hirdettek meg. Egy hasonló képzés általános díja nem egyetemi keretek között akár két-háromszázezer forint is lehet.