Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

Simándi Árpád (fehérben) a meccs egyik legjobbja volt. Fotó: Segesvári Csaba

 

Gondoltam, lassan olajozódik a gépezet, és – hogy közhelyekkel is tarkítsam tudósításom – a második negyedtől majd beindul a henger, harmadikba váltunk, zakatol a mozdony… stb. Így is lett (micsoda intuíció). Igaz, az első kosarat – egy labdaszerzést követően – a mezővárosiak szerezték, de ezzel úgy felhúzták a 12-es mezben játszó Fülöp Bélát, hogy rögtön hárompontossal válaszolt, így összességében még egy pontot lefaragtunk hátrányunkból (22–30). Javult a védekezésünk, a lepattanó kosárgolyók sorra SZTE-s kezekben ragadtak. Tíz másodperccel a negyed vége előtt, 37–43-as állásnál támadást vezethettünk volna, csakhogy egy-egy elleni küzdelemben Fekete ellen támadófaultot fújt a sípmester. Büntető. Itt jegyzem meg, hogy a mérkőzés színvonala (és ezt fotós kollégám – akinek majdnem lett kosárbíróvizsgája – is megerősítette) magasan felülmúlta a játékvezetését. Két kísérletből egy talált (37–44), és maradt három másodperc a támadásra. A sokat vállaló Fülöp Béla eldobta a labdát a 0 és 0,1 másodperc határán: kosár. Az ellenfél edzője – nagyon sportszerűen – a jegyzőkönyvvezető felé fordulva megerősítette, hogy időben történt a dobás: 39–44. Már csak öt pont.

A harmadik negyedben aztán tényleg zakatolni kezdett az a bizonyos egyetemi mozdony. Fekete Imre hárompontosával végre az egyenlítés közelébe kerültünk (45–46). És hogy maradjunk is pontosak (hárompontosak), Simándi Árpád triplájával egyenlítettünk a mérkőzésen először, a negyed második percében (si-hu-hu!). A barátom megint súgott: Most kezdődik a meccs! A negyed végéig tartottuk az eredményt: pontra pont lett a válasz. A bírói sípok egyre érdekesebb szituációkban daloltak, először a mi idegeinknek fújtak keringőt, majd a vendégek roptak mentáltáncot, hm. A harmadik negyed vége: 64–64, jöhet a finálé!

Az első két percben sikerült öt pontra elhúznunk köszönhetően a kiválóan működő védekezésünknek (74–69). Aztán a játékvezetők kikapták Isten kezéből a forgatókönyvet, és húzni kezdtek. 74–72-es állásnál Böszörményi Péter – aki a vendégcsapat egyik legjobbja volt –  védekező pozícióban feldobta magát, olyan ripacs módon, hogy még a Barátok közt válogatásán sem felelt volna meg. Mindegy, a bíró megette (biztos rajong a sorozatokért): büntetődobás. 74–74. Két perccel a vége előtt mit sem változik a helyzet, csak a számok gyarapodnak (83–83), sípok süvítenek össze-vissza. A Szeged továbbra is irányítja a játékot, a hangulat érezhetően egyre feszesebb, amit a 87–85-ös állásnál megítélt büntető egy félhangnyit még feljebb emelt – és a Vásárhely feladta (sajnos nem mondhatom, hogy sportemberhez méltó módon viselte a kapitulációt). A végeredmény 91–87.

A mérkőzést megérdemelten nyerte meg az SZTE-Szedeák, és bizakodva várhatja a folytatást, ami egy olyan rájátszással kezdődik, melyben az alapszakaszbeli csoport első négy helyezettje önálló kvartettet alkotva oda-visszavágós rendszerben küzd meg egymással. Az ország négy NB II-es csoportjának első négy helyezettjeiből e rájátszás alapján tizenhatos rangsort állítanak. Majd kieséses rendszerben folyik tovább a harc a döntőbe kerülésért. Az első helyezett játszik az utolsóval, a második az utolsó előttivel és így tovább. A döntőbe került csapatok mérkőzhetnek majd meg az NB I/B két kiesőjével a feljutásért.

 

ÉRTÉKELÉS

SZTE-Szedeák–Vásárhelyi KS 91–87 (18–28, 21–16, 25–20, 27–23). Legjobb dobóink: Simándi Árpád 24/6, Fülöp Béla 20/9, Szablics Péter 16, Mathias Kaemmerer 9, Fekete Imre 8/6, Pávlicz Gábor 7. Vezsenyi Zoltán, az SZTE-Szedeák edzője: Az első negyedben a rossz helyzetkihasználás  miatt jelentős hátrányba kerültünk, és ez nagy luxus egy olyan NB II-es csapat ellen, amely tulajdonképpen egy NB I/A csoportos gárda kispadjának felel meg. Aztán feljavult a védekezésünk, ők egy kissé elfáradtak, mi jobban koncentráltunk, és ez elég volt, hogy megfordítsuk a mérkőzést. Kardos Péter, elnök: NB II-es ritmusban kezdtük a találkozót, kicsit elszoktunk a színvonalas ellenfelektől. Aztán sikerült váltanunk. Remélem, jövőre hasonlóan pörgős mérkőzéseket láthat majd a közönség az NB I/B-ben, mint most…