Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Miért alszunk el? Mi a biológiai haszna? Mi az álom? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Szabadegyetem-Szeged „Mivel töltjük életünk egyharmadát? Alvás és álom” című előadásán.

Egy őseinktől öröklött magatartásforma, mely ismétlődően tér vissza, átmenetileg csökkent eszmélettel, jellegzetes testtartással, csukott szemmel és álomlátással jár – így definiálta Benedek György (az SZTE ÁOK Élettani Intézet tanszékvezető egyetemi tanára, orvoskari dékán) az alvást. Ez tehát ugyanolyan magatartásformaként kezelhető, mint a táplálékfelvétel vagy például a ragadozóknál a vadászat.

 

 

Alvás alatt az izomtónus (izomaktivitás) és a külső ingerekre adott válasz csökken, megváltozik a légzés, és ha nem is teljesen, de tudatunkat is elveszítjük. A mai modern képalkotó technika lehetővé teszi, hogy az agynak a részeit fel lehessen térképezni. A Hans Berger által kifejlesztett elektroencefalográf (EEG) alapján, a koponya bőrének két pontjára egy-egy elektródát helyezve az tapasztalható, hogy a két pont közti feszültségkülönbség változik.

Az egészséges ember körülbelül öt-tíz perc alatt alszik el, miután a nyugodt ébrenlét ritmusa kezd megváltozni. Az alvás második stádiumában tizenhat herzes hullámzással jellegzetes alvásorsók lépnek fel. A szakasz jellegzetessége, hogy az altatóval alvó emberek csupán eddig a stádiumig jutnak el. A harmadik szakasz során úgynevezett delta hullámokról beszélünk, mely az agy regenerálódási szakasza. Elalvás után mintegy egy órával sikerül elérni ezt a mély, pihentető alvást. Az első hatvan-nyolcvan perc lassú hullámzással telik, majd az agy átfordul egy furcsa állapotba, melyet REM-alvásnak nevezünk. Ezalatt az úgynevezett paradox alvás alatt az agykérgi tevékenység épp olyan gyors, mint feszült ébrenlét alatt, de az izmaink el vannak lazulva, a szemünk viszont gyors mozgásba kezd. Ha ebből az állapotból ébredünk fel, akkor számolunk be leginkább álomlátásáról. Körülbelül öt-hat ilyen cikluson megy keresztül az ember alvás során, úgy, hogy a REM-fázisok időszaka növekszik, a pihentető alvás mennyisége pedig csökken. Az utóbbi során a szívritmus és a légzés csökken, a REM-fázisban viszont össze-vissza változik.

Nehéz válaszolni arra, hogy miért alszunk el, de hipotézisek léteznek: egyrészt az agyunk nem kap elég érzékszervi bemenetet, másrészt időszerű (az ember ritmusáról, beépített órájáról lévén szó), harmadrészt pedig nappal úgynevezett „alvásanyag” szaporodik fel a testünkben, amitől éjjel megszabadulunk. Biológiai jelentősége, hogy az alvás alatt energiát takarítunk meg, azaz kisebb az energiafogyasztás, a felvett oxigénfogyasztás, és csökken a testhőmérséklet. Egy másik teória szerint inkább az a fontos, hogy regenerálódunk testi és idegrendszeri viszonylatban egyaránt. Alvás alatt nagyon sok növekedési hormon termelődik, a memória fixálódik, és a fehérjebeépülés fokozódik.

Az álom az alvás alatt folyó gondolati tevékenység, illetve annak szubjektív megélése. Elképzelhető, hogy álom alatt visszapörög a napunk, ami által rögzülnek az események. Az álom vizuálisan dominált, rendezetlen, nincs köze a valósághoz, néha bizarr, nehéz felidézni, szakaszos és emocionálisan töltött. Meg kell említeni, a modern kor problémája, hogy az emberek közel harminc százaléka szenved álmatlanságban. Egy részük nem tud elaludni, vagy ébredés után nem tud visszaaludni – mások gyakran felébrednek, vagy nem pihentető az alvásuk.