Idén januárban új médiastratégia elfogadásáról határozott az SZTE Szenátusa, ennek részeként egyebek mellett Médiacentrumot állítottak föl, mely összehangolja az universitas kommunikációját. Miért volt szükség a változtatásra ezen a területen?

Aligha kell különösebben magyarázni, mennyire fontos a mai világban, milyen kép alakul ki a Szegedi Tudományegyetemről, hiszen érdemi módon befolyásolja munkánkat, hogy sikerül-e megfelelő számú és színvonalú hallgatóságot idevonzani. Rektor helyettesként tavaly januárban kaptam azt a feladatot, hogy tekintsem át, az intézmény a különböző kommunikációs csatornákon keresztül hogyan jelenik meg az érdeklődők előtt. Az utóbbi hónapok során kidolgoztunk egy meglehetősen összehangolt stratégiát. Azt tartottuk szem előtt, hogy minden egyes üzenetjelleghez annak megfelelő csatornát rendeljünk hozzá.

Melyek a legfontosabb pillérek, amikkel a nagyközönség

is találkozhat?

Alapvetően négy meghatározó eleme van annak az elképzelésnek, amit jóváhagyott a szenátus. Egyetemünkön rengeteg napi hír születik, ezeket a kor kihívásainak megfelelően online módon jelenítjük meg. Manapság a nagy napilapok is az internetes rákereséseket növelik a papíralapú megjelenésekkel szemben; nem tudunk nem elébe menni ennek a trendnek. Meg kell tehát teremtenünk a feltételeket, hogy egyetem életéről, eseményeiről az SZTE Hírportálon naprakész információkat nyújthassunk polgárainknak, külső partnereinknek és minden érdeklődőnek. Mivel az ember nemcsak szóból, hanem képből is él, az Egyetem TV keretében képi és videó tartalmainkat minél szélesebb körben szeretnénk terjeszteni. Ennek érdekében az SZTE-n működő két gyártóhely működését összehangoltuk, s külön feladatokkal látjuk majd el. A harmadik nagy egység a nyomtatott újság, ami nem lehet olyan, mint korábban, hiszen az online felülettel kivesszük belőle a napi aktualitásokat. Új funkciót kellett kitalálni, így alakult a Szegedi Egyetem azzá a Szegedi Egyetem Magazinná, amit az olvasó éppen a kezében tart. Ebben koncepcionális kérdéseket akarunk tárgyalni, nem pedig híreket közölni amellett, hogy természetesen követni akarjuk a Szegedi Egyetem hatvanéves tradícióit annak csúcspontjaival együtt. A negyedik elem pedig a könyvkiadás, melynek átalakításán jelenleg is dolgozunk. Oktatóink jogos igényét figyelembe véve lehetőséget teremtünk arra, hogy a különböző jegyzetek, tankönyvek az egyetemi honlap elkülönített részén, digitális módon elérhetőek legyenek.

Továbbá olyan módon akarunk együttműködni a nagy, országos kiadókkal, hogy közösen jelentessük meg az SZTE-s oktatók, kutatók kéziratait. Számos kitűnő mű születik ugyanis, melyről az olvasó nem tudja, hogy szegedi szerző alkotása, ezért tűztük ki célul, hogy minden, tőlünk származó szellemi értéken legyen rajta az SZTE „pecsétje”.

Kik vesznek részt ebben a munkában, s hogyan néz ki a Médiacentrum irányítása?

A Médiacentrum mögött nagyon intenzív és többirányú hírcsatornát kívánunk kiépíteni. Ebből a célból állítjuk fel a Médiakoordinációs Testület, melyben a karok és egységek olyan képviselői foglalnak helyet, akik folyamatosan szállítják az inputot, a híreket. Sok kiaknázatlan értéket látok az SZTE-n, ami nem jut el a széles közönséghez, pedig méltó lenne arra. Az így születő egységes és gazdag anyag feldolgozása, tálalása a szerkesztők, újságírók, tévések feladata lesz. A munkát jómagam felügyelem rektor helyettesként, az operatív vezető

pedig Újszászi Ilona médiakapcsolati és kiadóigazgató.

Kiemelte, hogy a stratégiában újfajta szerep hárul a Szegedi Egyetem Magazinra. Milyen tartalmi változásokat jelent mindez, illetve milyen küldetést szán az újságnak az egyetem vezetése?

A nagy külföldi magazinokhoz hasonlóan – igényes publicisztikával megspékelve – azokat a kapcsolódási pontokat kell bemutatnia, melyek az intézményben folyó tevékenység társadalmi, morális, filozófiai vonatkozásait is érintik. Az igényes olvasókhoz szólva olyan kontextusban kell elhelyeznie az SZTE-t, mely az universitas értékein keresztül mutatja be az egyetem és környezete kapcsolatát. Ezen a téren hiány mutatkozik, ugyanis eddig nem volt idehaza olyan lap, melynek célja az élvonalbeli oktatás és kutatás pozicionálása a mai magyar valóságban bizonyos állandó értékek mentén. Azt várjuk tehát, hogy a magazin kiemelten kezelje és tárgyalja például a tudománypolitikai, -erkölcsi, orvosetikai kérdéseket (hogy csak néhány lehetőséget soroljak: génmódosítás, gyógyszerhasználat vagy éppen idegen nyelvű képzések).

Várható-e, hogy a Szegedi Egyetem Magazinnal megjelennek a fizetős lapok piacán, vagy továbbra is ingyenes terjesztésben gondolkodnak?

Ingyenesen fogjuk terjeszteni a magazint. Fontos ugyanakkor kiemelnem, hogy a médiastratégia valamennyi területére szponzorációs forrásokat kívánunk bevonni, természetesen az egyetem komolyságához és értékelvűségéhez igazodva. Számítunk nagy külső partnereinkre, részben már mutatkozik is érdeklődés. Emellett a különböző uniós pályázatok disszeminációs keretéből is tudunk forrásokat fordítani az új célokra.

Milyen célközönségnek szánják az újjáalakult magazint?

Amellett, hogy elsősorban jelenlegi oktatóinknak, dolgozóinknak, hallgatóinknak, valamint a leendő SZTE-s diákoknak és szüleiknek kívánunk üzeneteket megfogalmazni a lapban, természetesen minden igényes olvasó számára készítjük a lapot. Fontosnak tartjuk, hogy az igazán érdeklődő hallgatóink is a magukénak érezzék a magazint, s színvonalas, elgondolkodtató szellemi tartalmat kapjanak. Éppen ezért a diákokra nemcsak munkatársként számítunk, hanem egyfajta pedagógiai missziót is megfogalmaztunk a Médiacentrum szintjén: a bulvárlapok könnyed igénytelenségével szemben az igényes kommunikációra helyezzük a hangsúlyt. Beakarjuk mutatni a fi ataloknak, hogy lehet színvonalasan, értékorientáltan

is híreket közölni, illetve bizonyos eseményeket, kérdéseket a társadalmi kontextus egészében elhelyezni. A Szegedi Egyetem Magazin első számának központi témája a Szent-Györgyi Albert-emlékkonferencia, melyre kilenc Nobel-díjas tudós is elfogadta a meghívást.

Milyen hosszú távú eredményeket remélhetünk a rendezvénytől?

Büszkén állíthatom, az egyetem történetének egyik legnagyobb eseménye ez a márciusi négynapos nemzetközi tanácskozás, melyet Szent-Györgyi Nobel-díjának 75. évfordulója alkalmából szerveztünk. Szimbolikusnak érzem, hogy ezzel indul a Szegedi Egyetem Magazin is. Új korszakot jelent az intézmény életében, hogy ilyen jelentős rendezvényt képes létrehozni, ami jelzi nemzetközi elismertségét. A Szegeden felvonuló jelentős külföldi intellektuális bázis szívóhatással lehet majd kollégáink megjelenésére a legkülönbözőbb szakterületeken – elég, ha csak a nemzetközi folyóiratokra, pályázati lehetőségekre utalok. Örülök neki, hogy a magazin az angol nyelvű betétlappal e cél szolgálatába állhat.

Tudatos döntésünk az is, hogy a konferencián át tágra nyitjuk a tudományosság kapuit az egyetemen kívüli világra. Ennek érdekében tartunk nyílt fórumot a Nobel-díjasok részvételével, ültetjük el a Tudományok fáját, s mutatunk föl olyan színvonalas kísérőprogramokat, mint például Sebestyén Márta, Varnus Xavér vagy Szentpéteri

Csilla fellépése. Formálni akarjuk a gondolkodásmódot bemutatva, milyen kihívásoknak kell ma a Szegedi Tudományegyetemnek megfelelnie.