A Szegedi Tudományegyetem egykori professzoráról, rektoráról az általa elnyert Nobel-díj 75. évfordulójának évében a szegedi universitas mai rektorát, Szabó Gáborfizikust, akadémikust kérdeztük.– Klebelsberg sírjához, a szegedi dómba ment Szent-Györgyi Albert azon a napon, mikor hírét vette, hogy a legrangosabb tudományos elismerésben részesítették: elnyerte az 1937-es orvosi Nobel-díjat. E gesztus is kifejezi: Szent-Györgyi életpályájának

alakulásában döntő szerepet játszott Klebelsberg Kunó, aki kultuszminiszterkéntaz akkor erősödő szegedi egyetemre hívta haza. Ugyanakkor e mozzanat kifejezője annak, hogy e két személyiség kulcsszerepet játszott az egyetem szegedi újraalapításában – fogalmaz Szabó Gábor fizikus akadémikus. A Szegedi Tudományegyetem rektora fontosnak tartja kiemelni, hogy Klebelsberg tudta, két dolog kell a tudományos kutatás eredményességéhez: infrastruktúra és ember, s ennél többet nem lehet elmondani a mai kutatóegyetemen sem.

– Példaértékű több szempontból is Szent-Györgyi Albert személyisége és munkássága. Szegedi munkásságáért nyerte el a Nobel-díjat, de szinte e teljesítménytől függetlenül amerikai időszakában is újabb Nobel-díjra való eredményt hozott össze – véli a szegedi rektor. Lényegesnek tartom azt is, hogy idősebb korában elindult azon az úton, ami a XXI. Század felé mutat: kilépve a szaktudományok területéről rendszeresen beszélgetett például fizikusokkal, így is hangsúlyozva, hogy a tudomány szétfeszíti a diszciplináris kereteket.

– Oktatáspolitikusként is máig érvényes alapvetéseket tett Szent-Györgyi például rektori székfoglalójában – emlékeztet a Szegedi Tudományegyetem mai vezetője. Úgy véli: manapság a tudóson kívülmás nem képes az előrejelzésre, így felelőssége is, hogy segítsen eligazodni a kort jellemző bonyolult összefüggésrendszerben. Máig érvényes gondolatai közül számára a legkedvesebb: „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.”

(Az interjú hosszabb változata megjelent a Délmagyarország 2012. január 14-i számában.)