A dolgok mögé látni, látni olyat, amit más nem – ezt jelenti Bártol Brigitta számára a fotózás. A tehetséges hallgató a fényképezést önerőből, autodidakta módon sajátította el. - Képzésekre nem jártam, szakkönyvekből tanultam és más fotósok munkáját figyeltem. Egy szabadkai fotós, Kovács Attila stúdiójába jártam és figyeltem hogyan dolgozik. Tőle tanultam meg az utómunkálatokat is. Ő az a fényképész, akire felnézek, amilyen a jövőben én is szeretnék lenni – fogalmazott a szabadkai lány.

Milyen a jó kép?

- Egy jó kép elkészítéséhez a legfontosabb az elhivatottság, hogy szeressük a fotózást. Ha valaki szereti a fényképezést, úgyis addig próbálkozik, amíg nem sikerül a tökéletes kép. Ehhez persze kitartás kell. Aki munkaként fogja fel, annak nem lesznek igazán jó képei, vagy legalább is nem fog úgy örülni neki, mint aki szívből csinálja. A jó fotó a témától is függ. Nagy kihívás olyan témáról jó képet készíteni, amit nem ismer, vagy nem szeret az ember. Azzal a témával, ami érdekel, többet foglalkozom, nemcsak a kép elkészítésénél, hanem az utómunkálatok során is – vallja Brigi, akinek – saját bevallása szerint – a legnagyobb kihívást a makro képek készítése jelenti.

Brigi kedvenc fotó témája az ember. – Nem a beállított képeket, vagy a portrékat szeretem, inkább a lesifotókat. Úgy lesz igazán természetes egy fotó, ha az alany nem is veszi észre, hogy lekapom. Ha tudja valaki, hogy fotózzák, elkezd pózolni, vagy mosolyt erőltetni magára. Ettől elveszik a természetesség.

A hobbi és a tanulmányok összefonódnak

Az SZTE GTK első éves marketing-kommunikáció szakos hallgatója hét éve foglalkozik fotózással. – Apukám hobbija is a fotózás volt, ebben nőttem fel. Az első tükörreflexes gépemet hetedik osztályban kaptam. Ettől kezdve a családi nyaralások nem a pihenésről, hanem a fotózásról szóltak. Képes voltam egész nap fényképezni, nem tudtam megunni. Középiskolában 18. születésnapokat, esküvőket, családi összejöveteleket, kerékpár versenyeket és rendezvényeket is megörökítettem. Mindenhol ott voltam, ahol szükség volt rám – mesélte Brigi a kezdetekről. A fotózás most még hobbi, de a jövőben szeretném hivatásszerűen űzni. Jelenleg egyetemi tanulmányaimra koncentrálok, de remélem, hogy a diploma megszerzése után a fotózás területén is hasznosíthatom az SZTE-n tanultakat. Például azt, hogyan tudom sikeresen menedzselni önmagam.

Bártol Brigitta képe: Szárnycsapásnyi szeretet

Szakmai elismerés az első helyezés

Az idei egyetemi fotópályázat témája a Szeretet volt. A pályázat első díját Brigi a „Szárnycsapásnyi szeretet” és az „Apa csak egy van” című képeivel nyerte el. – A képek Szabadkán készültek. Olyan fotókkal akartam pályázni, amelyek a lehető legtöbb érzelmet, szeretetet mutatják meg. Az „Apa csak egy van” kép teljesen spontán készült, egy modellbemutatón láttam meg az apukát, aki szorosan öleli magához gyermekét. A galambos, „Szárnycsapásnyi szeretet” képet viszont kimondottan a pályázatra készítettem. Szabadkán sétáltam a városban, amikor megláttam a padon ülő bácsit. Először csak egy-két galamb, majd egyre több madár odaszállt hozzá. Végül ezt az ember-állat közötti szeretetet örökítettem meg – mesélte a képek készítéséről a szabadkai tehetség.

Bártol Brigitta képe: Apa csak egy van

- Sokan mondják, hogy alulbecsülöm magam, ezért is volt nagy meglepetés, amikor megnyertem az első helyezést. A zsűri tagja volt Dobóczky Zsolt fotóművész és B. Nagy Balázs fotográfus is, ezért nagy elismerés, szakmai megerősítés számomra ez a díj. A nevezéssel nem az volt a célom, hogy helyezést érjek el, már annak is örültem, hogy kiállítják a képeimet, de miután kimondták a nevem, fülig ért a szám taps közben – fogalmazott a GTK-s hallgató, aki korábban a TIK fotópályázatán is első helyezést ért el.

Bártol Brigi további képei itt elérhetőek.

Gajzer Erzsébet

Fotók: Bobkó Anna