A Hungaria Pontificia, vagyis a pápai kancellária és hazánk közötti levélmozgás összegyűjtésére már a 19. században megkezdődtek a törekvések. Először 1896-ban Paul Fridolin Kher tűzte ki célul maga és a kutatók elé, hogy ezeket a középkori római iratokat rekonstruálja, s ezzel egyidejűleg rövid szöveges összefoglalót, úgynevezett registrumot is készítsen annak tartalmából. Kher kezdeményezése kezdetben csak a korabeli Német-Római

Császárság területét fedte le, majd a két világháború közötti időszakban nemzetközi szintre emelkedett a vállalkozás. Magyarországról Mezey László csatlakozott a pontificia kutatói közé, aki csak az 1980-as évek derekáig tudott dolgozni a dokumentumokból, de még halála előtt átnyújtotta azokat az amerikai James Ross Sweeney-nek. A pennsylvaniai kutató évekre megbénította a dokumentumok további feldolgozását, egészen 2005-ig.

Repülőn és elektronikus levélben

„Ekkor kezdődtek a kalandok. Hosszas huzavona után repatriáltam ezt a fontos és pótolhatatlan, több évtizedet felölelő anyagot az USA-ból, de mielőtt felültem volna a repülőgépre, mindent beszkenneltem, és hazaküldtem elektronikus levélben” – mesélte

Hunyadi Zsolt, az SZTE BTK Történeti Intézet Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék docense az előzetes „biztonsági intézkedéseiről”. A gyűjtemény 182 tételt tartalmaz, köztük magyar- pápai kapcsolatokat felidéző oklevelekkel, krónikaemlítésekkel a 10. század első harmadától 1198-ig. A történész feladatát részben nehezíti, hogy a többi államtól eltérően hazánkban nem anyanyelven, hanem latinul készítették a registrumokat, ráadásul akad közöttük néhány sérült, nehezen olvasható példány is.

Szekrény mélyéről megkerült írások

Hunyadi Zsoltnak ehhez a közel 200 dokumentumhoz minden szakirodalmat össze kell gyűjtenie, amit 2013 augusztusáig publikáltak a történettudományokban, ráadásul a rövid szöveges kivonatok nyelvét is át kell majd fordítania, hogy a szakma szélesebb körének érthető és elérhető legyen a készülő kiadvány. „Nagyon bízom benne, a 2013-ban elnyert ösztöndíj három éve elég lesz arra, hogy befejezzem a munkát. Ilyen szempontból a Bolyai-ösztöndíj nagyon szigorú, és nem hosszabbítható. Bécsből minden támogatást megadnak, még asszisztensek is segítenek. Ha valami mindent megváltoztató lappangó anyaggal be nem üt a krach, akkor van rá esély, hogy be tudom fejezni” – summázta. A kutatóra rámosolygott a szerencse, hogy bár az általa vizsgált időszakból az 1960-as években jelentős állománynak lába kélt, szinte hónapra pontosan három éve, hogy egy szekrény mélyéről megkerültek az írások. Hunyadi Zsolt úgy fogalmazott, ha nem így alakultak volna a történések, nem mert volna belevágni egy ekkora feladatba.

A mindent feltáró UV-fény

Nehezebb eset azonban, ha a szegedi egyetem oktatója sérült, esetleg szakadt, víz- vagy penészfoltos papírokkal találkozik. Elmondása szerint ilyenkor nincs más hátra, minthogy kézbe vegye az eredeti dokumentumot, és a „mindent feltáró” UV-fény alatt megvizsgálja azokat. Hiányos szavak esetén is van remény a megfejtésre, ugyanis a pápai kancellária levelei – akárcsak napjaink hivatalos okiratai – formalizált szerkezetűek voltak, és hacsak nem éppen a lényegi tartalom veszett el, össze lehet vetni hasonló szövegekkel. Ám a pontificia–vállalkozásnál „nemcsak azokat gyűjtjük össze, melyeknél megmaradt az eredeti dokumentum vagy annak átírt változata, hanem az említésben megmaradtakat is. Például ha egy krónika említi, hogy III. Béla király oklevelet kapott valamelyik pápától, illetve annak a tartalma és kronológiája valamilyen fokig rekonstruálható, akkor felvesszük. Ennek vannak veszélyei, mert ha több ilyen dokumentum is akad, akkor nehéz megmondani, hogy mind ugyanazon tartalommal készült-e vagy sem” – mesélt a feldolgozás buktatóiról.