Bari Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár hosszú idő óta koordinálja a szegedi orvoskar nemzetközi kapcsolatait. Első külföldi tapasztalatait németországi és amerikai ösztöndíjai idején szerezte, ma is rengeteget utazik. 1989/1990-ben két esztendőt töltött el Németországban (Bad Nauheim) Max Planck ösztöndíjjal, majd 1995 és 1997 között több mint kettőt az Egyesült Államokban (Winston-Salem, Észak-Karolina) meghívásos kutatói ösztöndíjjal, aztán 2003-ban ugyancsak az USA-ban fél évet Fulbright ösztöndíjjal.

Hogyan hasznosítja az ezek során megszerzett tudást, tapasztalatokat szegedi egyetemi oktató- és kutatómunkájában?

– Külföldi tapasztalat nélkül ebben a szakmában ma már gyakorlatilag semmire sem lehet menni. Egyrészt anyanyelvi környezetben lehet szert tenni nyelvismeretre, ami elengedhetetlen, hiszen az SZTE ÁOK-n angol és német nyelvű orvosképzés is folyik. Oktatói és kutatói hozzáállásomat, tevékenységemet, pályafutásomat meghatározzák ezek az élmények, az, hogy láthattam, a világ fejlettebb részén hogyan működnek az egyetemek és az orvosi fakultások. Az akkor megszerzett kapcsolatokat is részben a mai napig fenntartom, s kamatoztatom is, hiszen nyolcadik éve viszem az orvoskar nemzetközi kapcsolatait. Fontosnak tartom, hogy ismerjük a nemzetközi trendeket, tájékozottak legyünk, máshol hogyan folyik a képzés – foglalta össze a professzor.

Megismerni a nemzetközi trendeket

Külföldi tapasztalat nélkül ma már nehéz érvényesülni.

Megkérdeztük tőle, miért ajánlja hallgatóinak, illetve kollégáinak, hogy külföldi tanulmányutakon, részképzéseken vegyenek részt. Egyrészt – felelte – azért, mert minél több helyen kell tanulni, s különösen érdemes tisztában lenni azzal, hogy ahol több pénz jut a felsőoktatásra, ott a reformok is hamarabb jelentkeznek. A másik, hogy mivel Magyarországon csak négy helyen képeznek orvosokat, az orvoskarok curriculum fejlesztése nyilvánvalóan nem vetekedhet azokéval az országokéval, ahol húsz-harminc fakultás versenyez egymással, korszerűbb szemlélettel és gyakorlattal oktatva. – Ki kell emelnem azt is, egy-egy külföldi tartózkodás során az ember meggyőződhet róla, hogy máshol is hasonló gondokkal küzdenek, mint mi idehaza: kevés az idő az oktatásra, sok a hallgató és a tananyag, kiemelt feladat annak megfelelő rendszerezése, strukturálása. Ezek a tapasztalatok segítenek

helyretenni, amit csinálunk – árulta el, hozzáfűzve: mindezen okok miatt igyekszik minden PhD-hallgatóját legalább egyéves külföldi tanulmányúthoz juttatni, hogy belelássanak a módszertanba, a kutatási módszerekbe.