– Mióta sportoltok versenyszerűen? Mi inspirált titeket arra, hogy elkezdjetek vízilabdázni?

Enikő: – Az általános iskola elvégzése után Kecskemétre kerültem középiskolába. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a vízilabdázással. Előtte tíz évig úsztam, a nagyszüleim biztatására váltottam át erre a sportágra. Lassan már öt éve pólózom, és élvezem a játék minden egyes percét.

Eszter: – A sport szeretete gyerekkorom óta velem van. Óvodásként már lejártam úszni, általános iskolásként pedig imádtam együtt focizni a fiúkkal. Volt is pár sérülésem emiatt. Aztán tízéves koromban Budapesten kezdtem el vízilabdázni. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy az osztályomból jó pár fiú és lány is lejárt az uszodába pólóedzésekre. Az úszással nem álltam hadilábon, s úgy voltam vele, hogy egy próbát megér. Aztán ott ragadtam.

– Említettétek, hogy más sportágakat is kipróbáltatok már előtte. Mégis miért döntöttetek úgy, hogy a vízilabdát részesítitek előnyben ezekkel szemben?

Enikő: – Tíz év úszás után úgy éreztem, hogy új impulzusokra van szükségem, s tulajdonképpen ezért döntöttem a vízilabda mellett. Ezt a döntésemet azóta sem bántam meg.

Eszter: – Kiskoromban sokat fociztam, s sok diákolimpián is részt vettem. Ezen kívül csábítottak kézilabdázni is, de mivel nem annyira voltam kibékülve a futással, inkább felhagytam vele. Az úszás viszont már akkor is jól ment, ezért mindenféleképpen olyan sportágat szerettem volna választani, ami főként az úszásra épít. Így esett a választásom a vízilabdára.

– Mindketten kapus poszton játszotok. Hogyhogy ebben a pozícióban kötöttetek ki?

Enikő: – A kecskeméti csapatban mezőnyjátékosként kezdtem a pályafutásomat, majd az akkori edzőm, Szabó László vetette fel, mi lenne, ha kipróbálnám magam a háló előtt. Szerencsére hamar ráéreztem a védés ízére, így egy percig sem volt kérdés számomra, hogy bent maradjak a kapuban.

Eszter: – Enikőhöz hasonlóan én is mezőnyjátékosként kezdtem, de sajnos úszástudásban elmaradtam a többiektől. Próbálkoztak velem, hátha meg tudok ragadni a mezőnyben, de végül belátták, hogy a mezőnyjáték nem igazán nekem való. Aztán az egyik edzésünkről hiányzott a kapusunk, és beálltam a helyére védeni. Sikerült kifognom egy-két labdát, és a tréning végeztével megkérdezte az edzőnk, hogy lenne-e kedvem ezen a poszton játszani a továbbiakban. Én kapva-kaptam az alkalmon, s tudván, hogy nem kell annyit úsznom, rábólintottam. Így kezdődött a kapuspályafutásom.

– Van a sportág berkein belül példaképetek?

Enikő: – Nekem nincs konkrét példaképem. Sok mindenkit ki lehetne emelni, akinek a teljesítménye példamutató lehetne mindenki számára. Ha valakit mindenképpen meg kell említeni, akkor az talán Nagy Viktor lenne. Amit a tavalyi világbajnokságon művelt, egészen elképesztő volt.

Eszter: – Kifejezetten nagy példaképem nekem sem volt. Hol erre néztem fel, hol arra. Az eddigi eredményei és a védési stílusa alapján, ha nevet kellene mondanom, akkor én is mindenféleképpen Nagy Viktort említeném.

– Szabadidőtökben jut másra is időtök az edzéseken kívül?

Enikő: – A bajnoki szezon ideje alatt nincs túl sok szabadidőnk, hiszen az edzések mellett igyekszünk megfelelni az egyetemen is az elvárásoknak. Ha van egy kis szabadidőm, akkor azt legszívesebben a barátaim társaságában töltöm.

Eszter: – Nekem a vízilabdás tevékenységek hamarabb kezdődnek, mint a többieknek, hiszen nemcsak játszom, hanem az egyesületen belül edzőként is dolgozom. Ezen felül még tanulok is. Emiatt elég szűkös a szabadidőm, de azért panaszra nincs okom. Ha tehetem, akkor a meccseim között egy-két napra hazautazom Pilisborosjenőre. A családom mellett tudok igazán kikapcsolódni.

– Mik a hosszú távú terveitek? A sportágon belül képzelitek el a jövőtöket?

Enikő: – Mindenféleképpen a vízilabdával szeretnék foglalkozni. De hogy itthon vagy külföldön találom-e meg a számításaimat, az a jövő zenéje.

Eszter: – Természetesen én is szeretnék a sportágon belül maradni. Van egy úszóedző-, illetve egy vízilabdaedző képesítésem, ezeket szeretném még megfejelni egy testnevelés szakos diplomával. Persze akár egy külföldi megkeresés is szóba jöhet. Szóval vannak elképzeléseim a jövőt illetően.