Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– A Szegedi Egyetem címoldalán már többen elmondták véleményüket a Dél-Alföld régióról, de elég eltérő véleményekkel találkozhatott az olvasó. Mindenkinek mást jelent ez a kifejezés?
– Magyarországon ellentmondásos a régiók helyzete. Egyrészről kialakították a fejlesztési-statisztikai régiókat – alkotmányos szintű legitimáció nélkül. A mindenkori kormányzatok igyekeznek pénzügyi eszközökkel is támogatni a regionális gondolkodás erősödését, ugyanakkor a szükséges jogi intézményi, legitimációs keretek rendkívül hiányosak. Jó lenne egy politikai kompromisszum alapján olyan céldátumot megjelölni (2013-2015), amelyre kialakíthatók lennének a regionális berendezkedés valódi szervezeti és működési keretei. Döntést kell hozni a tekintetben is, hogy a régiók milyen politikai, gazdasági, koordinációs jogkörökkel rendelkezzenek. Az európai uniós csatlakozási tárgyalásaink során is kitűztünk egy közösen kimunkált céldátumot, a csatlakozási tárgyalások során jelentős tudást szereztünk, így a regionális rendszerre történő áttéréskor is hasznosítani lehetne a korábban szerzett és bevált tapasztalatokat.

 

Ma a szegedi régió legfontosabb „vállalata” a Szegedi Tudományegyetem. Fotók: Segesvári Csaba

 

Mivel a Dél-Alföld régiónak Szeged a központja, alapvető kérdés, hogy milyen a város jövőképe. Ha azt nézzük, hogy jelenleg egyetlen nagy gyár van Szegeden, akkor azt mondhatjuk, hogy a tizenöt évvel ezelőtti helyzethez képest a régió ipara jelenleg csökkenő tendenciát mutat. Nyilvánvalóan a legfontosabb dolog a kitörési pont megtalálása. A szolgáltatási szektor (víz, gáz, áram stb.) működésétől nem várható új munkahelyek létrejötte, így alapvető célnak a zöldmezős beruházások támogatását kell tartanunk. Ehhez nyilvánvalóan nagy segítséget jelent majd az elkészülő autópálya, de a legfontosabb az, hogy Magyarország mennyire tudja vonzani a befektetőket. Ez nemcsak Szeged, hanem az egész ország problémája, bár Szeged különösképp nehéz helyzetben van ebben a tekintetben. Szegeden az egyik legfontosabb kitörési pontot az egyetem jelentheti. Ma a szegedi régió legfontosabb „vállalata" a Szegedi Tudományegyetem.
Arról régóta tudunk és beszélünk, hogy az egyetem jelentős szellemi erőt képvisel.
Arról azonban nem olyan régen, hogy ez a szellemi potenciál hogyan mutatkozhat meg a gazdasági kapcsolatokban. Ha a magyar egyetemeket összehasonlítom a Belgiumban működőkkel (Leuven, Louvain-la-Neuve, Université de Bruxelles stb.), akkor azt kell mondanom, hogy mi még gyerekcipőben járunk. Ennek több okát is látom, például a szabályozási problémákat. Ezek elég bürokratikusak, és megnehezítik a tevékenységek létrejöttét. Ahhoz, hogy valaki felelős döntést hozzon, rengeteg engedélyt kell beszereznie. Mire az ember az engedélyeket beszerzi, már lehet, el is vesztette a kedvét a bürokratikus út miatt. A másik jelentős kérdés az, hogy miként tudunk felkészülni a magánszektorral való tárgyalásokra. E téren sokat tanulhatunk azoktól az egyetemektől, amelyeknél a spin-out, spin-off tevékenységeknek nagy jelentőségük van, miként tudjuk tapasztalataikat átvenni.
– Erre az oktatási tárca azt szokta mondani, hogy az egyetemeknek menedzserjellegű vezetői szemléletre van szükségük.
– A szervezéselméletek többfajta modellt ismernek, mindegyikben van igazság, ezért nem is lehet ilyen egyszerűen megmondani, hogy melyik a megfelelő. Az egyetem azonban nem egy részvénytársaság, az intézmény jelentősen függ a költségvetéstől.  Az már másik kérdés, hogy az oktatásban és kutatásban a tradíció mellett az innovációnak is markánsan jelen kell lennie. Ma nem lehet jó és kulturált jogász az, aki római jogi ismeretekkel nem rendelkezik, de nem lehet jogász az sem, aki nem ismeri az outsourcing kifejezést vagy a jogi informatikában nem járatos.
Ma az egyetemek egyik mérési fokozata, hogy a diákok a diploma megszerzése után hova tudnak elhelyezkedni, mi lesz velük. Nagyon sok külföldi egyetem listát vezet arról, hogy a diákjaik hol találnak munkát. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a hallgatóink befejezik az egyetemet, megkapják a diplomát, tudnunk kell azt is, hogy munkánknak volt-e értéke, diákjainkra a „piac" igényt tartott-e.
– Gondolom, a legtöbb közép-kelet-európai egyetem hasonló gondokkal küszködik. Tanulhatunk egymás hibáiból?
– Én a közép-európai országok egyetemeit kevésbé ismerem, kapcsolatrendszerünkben inkább a magyar és a nyugati egyetemek vannak jelen. Úgy érzem, hogy sokat tudunk tanulni a nyugat-európai egyetemektől, de idehaza is vannak érdekes kezdeményezések. Építeni lehet azokra a hivatástudattal rendelkező fiatalokra, akik külföldi tapasztalataikkal is felvértezve akarnak részt venni a közös gondolkodásban. Természetesen a nyugati egyetemek más helyzetben vannak, a finanszírozási helyzetünk szintén más. Magyarországon már megindult a felzárkózás, véleményem szerint nem kell harminc-negyven évet várni a hátrányaink leküzdésére. Szerintem a magyar szellemi potenciál jóval rövidebb idő alatt képes a differencia csökkentésére.
– Hallottam már jóval pesszimistább véleményt is. Gondolja, hogy az egyetem magával húzhatja az egész régiót?
– A régió felzárkóztatása alapvető kérdés, hiszen tudnunk kell, hogy kikkel tudunk, illetve kikkel nem tudunk versenyre kelni. Nézzük csak meg Európa legfejlettebb régióját, a Maastricht, Aachen, Liege által alkotott régiót, amelyik Hollandia, Németország és Belgium területén fekszik. Nyilvánvaló, hogy hihetetlenül jól működő és gazdag régióról van szó. Ha valakit sürgősen kórházba kell szállítani, akkor három kórház koordinációs rendszere egyeztet három országban, hogy épp hol van üresedés, a műtétét hol tudják a leggyorsabban elvégezni. A szervezés nem az országhatárok szintjén működik. A közös koordináció a mindennapi életben is megjelenik. De ehhez az kell, hogy olyan fejlettségű városok alkossák azt a régiót, ahol ezt könnyen meg lehet valósítani, és a koordinációs készség megléte is rendkívül fontos. Tagadhatatlan, hogy nekünk nagy a lemaradásunk.

 

A régió felzárkóztatása alapvető kérdés.

Trócsányi László 1985-ben tett jogi szakvizsgát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Jelenleg az SZTE ÁJTK Alkotmányjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára és az SZTE Európa-tanulmányok Központ igazgatója. 2000 és 2004 között a Magyar Köztársaság brüsszeli nagykövete volt. Széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerrel és szakmai tapasztalatokkal rendelkezik. Többek között Belgiumban, Franciaországban és Luxemburgban bővítette szakmai látókörét. Főbb képességei: európai uniós politikák, jogszabályok, intézményi háttér és információforrások átfogó ismerete, tapasztalat nagy volumenű projektek vezetésében, a Szegedi Tudományegyetem és az Európa-tanulmányok Központ tevékenységeinek átfogó ismerete, sokéves egyetemi oktatási tapasztalat, beleértve a jog EU-vonatkozású területét is.

 

 

- És nálunk nem Hollandia, Belgium és Németország, hanem Magyarország, Szerbia és Románia kórházai között kell egységet találnunk. Néha még a szomszédos irodák sem értik meg egymást, nemhogy az újvidéki és a temesvári ambulancia. Gondolja, hogy a közeljövőben a szerb tűzoltók a magyarokkal és a románokkal karöltve oltják a bánáti tüzeket?
– Ez az egyedüli esély. A földrajzi helyzetünk tulajdonképpen logisztikai helyzet. Gondoljunk csak bele, hogy Szeged egyik igen fontos kitörési pontja a szomszédos országokkal való kapcsolata. Ez az egyetemre is kihat, hiszen nekünk a regionális központ szerepet kell elfoglalni. Ez nem azt jelenti, hogy mások rovására akarnánk terjeszkedni, hiszen másokkal együttműködve kell dolgozni, de nekünk kell az egyik központtá válnunk. A szegedi egyetem erre a feladatra tökéletesen alkalmas. Amikor külföldi emberekkel beszélgetünk, akik itt dolgoznak Magyarországon, ők is azt hangsúlyozzák, hogy ez nagyon nagy lehetőség, ezt a logisztikai szerepet ki kell használnunk.
– Négy évet töltött Belgiumban, brüsszeli nagykövetként. Milyennek tűnt Magyarország az Unión belül?
– 2000-től 2004-ig voltam Belgiumban, épp a csatlakozási tárgyalások idején. Én úgy láttam, hogy a csatlakozási tárgyalások során a magyar közigazgatás rendkívül sokat dolgozott. Nagyon komolyak voltak az elvárások, de a magyarokat az jellemezte, hogy a lehető legkomolyabban vették a követelményeket. Mind a 31 fejezetet, melyeket végig kellett tárgyalnunk, rendkívül magas színvonalon tárgyalta végig Magyarország. Még mintaként is emlegettek bennünket abban az időben. A tárgyalásokban a magyar közigazgatás idegen nyelven is tárgyalóképes elitje vett részt, és a legtöbben úgy gondoltak erre a feladatra, hogy most az ország megmutathatja, mire is képes igazán. Az idegen nyelvi ismeretnek különösen nagy jelentősége volt. Dánia vagy Finnország csatlakozásakor a nyelvi kérdés problémaként fel sem merülhetett, hiszen ezekben az országokban a hentes, a benzinkutas is jól beszél angolul. Nálunk viszont 10-12 éve kérdés, hogy valaki el tud-e készíteni egy szakmai dokumentumot angolul, németül vagy franciául. Négyéves brüsszeli tapasztalatom azt mutatja, hogy a magyar közigazgatásnak volt egy olyan szakmai elitje, amely képes volt magas szinten lefolytatni a csatlakozási tárgyalásokat. Sokak közülük ma már külföldön, Brüsszelben dolgoznak, így a mi feladatunk, hogy a következő generációt felkészítsük a feladatokra.
– Más elvárások jelentkezésekor az oktatásnak is meg kell újulnia. Miben kell változtatni a jogászképzésen?
– A jogi képzésben ott jelentkeznek a különbségek, hogy a magyar nemzeti jog mellett az uniós jogszabályokat is oktatnunk kell. A magyar jog nélkülözhetetlen, hiszen a nálunk végzettek jó része Magyarországon fog dolgozni, ezért részletesen ismernie kell a magyar jog alapjait és fejlődését. Egy birtokháborítási eljárásnál a magyar jogot kell alkalmazni, de azt is látni kell, hogy a nemzeti jogágak (alkotmányjog, államigazgatási jog, polgári jog, büntetőjog stb.) mindegyikének van európai uniós vonzata, az ismeretek túllépik a nemzeti határokat. Ma, amikor egy jogász kezébe vesz egy ügyiratot, feldolgoz egy esetet (pl. a telekommunikáció, a dohánygyártás, a versenyjog területén), már nemcsak a magyar jogi szabályokat kell alkalmaznia, hanem az adott területet érintő uniós rendeleteket is figyelembe kell vennie. Ma egy joghallgatónak messze nagyobb látókört kell befognia, mint egy évtizede. Új szakok megindítására is szükség van, ezért 2006/2007-es esztendőtől a jogi karon beindul a politológia szak és a nemzetközi tanulmányok szak. Ezen utóbbi területen a jogi kar szorosan együttműködik az egyetem más karaival. Ezen új szakok beindítását is a társadalmi igény tette szükségességé, a világ nyitottabb lett, a civil társadalom erősebb, a nemzetközi kapcsolatok minden területen elmélyültek. Nekünk, egyetemi oktatóknak az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a fejlődési tendenciákat időben felismerjük, igyekezzünk a régi értékek megtartása mellett az újat befogadni, és annak színvonalasan megfelelni.