Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Egy ártatlanul elítélt borbély hosszú évek után álnéven visszatér Londonba. Nem kevés bosszúvágytól hajtva megnyitja borbélyüzletét a Fleet Streeten, Mrs. Lovett piteüzlete felett. Sweeney Todd és Mrs. Lovett mindkettejük számára jövedelmező üzletet eszel ki. A férfi bosszúvágyát enyhítvén sorra kaszabolja vendégeit, ami a nőnek igencsak kedvező, mivel ez állandó húsellátmányt jelent, így piteboltja fellendülését is. Így éldegélnek ők ketten várva azt a bizonyos pillanatot, amikor a férfi bosszúja végül igazán beteljesülhet. Mindezt musicalben, sok vérrel, Johnny Depp-pel és Tim Burtonnel.

Tim Burton már régóta az egyik kedvenc rendezőm. Legújabb filmjéről eddig szinte csak negatív véleményeket hallottam, ami annyira azért nem meglepő, ha azt nézzük, hogy mégiscsak egy horror-musicalről van szó. Igazából nem tudom megmagyarázni, hogy miért is szeretem annyira, valószínű az a titkom, hogy nem tudom igazán komolyan venni. Legyen szó akár egy embereket sorjában kaszaboló borbélyról, engem akkor is megnevetett egy, a borbélykésekhez intézett „dalocska” arról, hogy „ Jaj de jó, hogy újra látjuk egymást.” A nagyszerűsége talán abban rejlik, hogy a színészeken látszik, és az egész filmen is érződik, hogy akik dolgoztak rajta, mind egytől egyig teljesen komolyan vették ezt a munkát. A színészek szinte mindegyike remek alakítást tudhat magáénak, bár az Alan Rickman-Timothy Spall-féle Harry Potter-különítmény megint csak kissé mosolyfakasztó.

Összességében úgy gondolom, hogy ez a film igazán jó, akkor, ha nem vesszük véresen komolyan, és meg merünk engedni magunknak egy-egy mosolyt vagy nevetést – még a leggyomorfacsaróbb jeleneteknél is.

 

Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya. Amerikai-angol krimi, 116 perc, 2007, rendezte: Tim Burton.