Kultúra
A művészet nagy témái közé csak nehezen kerül be valami új: az örök kérdések között talán épp a tudattalan a legfiatalabb, ami a 20. század találmánya. Bár a lélek mélységeibe való alászállás mindig is az alkotók előjoga volt, a művészet is csak Freud óta tekint ösztöneinkre a cselekedeteinket meghatározó ilyen nagy erőként.
Ahogy elhalad az 1-es villamos a Klauzál tér mellett, az előttem ülő gyerekekből felszakad egy-egy vágyakozó sóhaj. Persze, gondolom, ahogy oldalra nézek: ki ne áhítozna egy körre a fakörhintán, egy nagy falat frissen sült kürtőskalácsra, vagy csak arra, hogy megcibálja kicsit a tűzre való télbanya ruháját. A szegedieknek február 22-től 24-ig erre is módjuk volt.
Palánkainé Sebők Zsuzsanna december elsejétől tölti be a Somogyi-könyvtár igazgatói posztját. Az eddigi tapasztalatok összegzésére kértük.
A múlt évi Oscar-díj-átadó alkalmával is a Belvárosi moziban töltöttem az estét, akkor hajnalban kissé kesernyésen összegeztem magamban, talán jobb lett volna, ha időben beszerzek otthonra egy tévét, ami előtt nyugodtan elbóbiskolhatok. Mivel az volt az első díjátadó életemben, amit végignéztem, úgy éreztem, „joggal” háborodok fel a talmi csillogáson és a felfokozott emberi reakciókon.