Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A könyv olvasása közben azon gondolkodtam, hogyan fogalmazzam meg ajánlásomat. Kinek szól ez a kötet? A sokadik tanulmány átlapozása után úgy döntöttem, hogy magamnál maradva, személyes példámon át tárom az olvasók elé e művet.

A Vallás, politika, művelődés című kötetében a szerző, Miklós Péter különböző folyóiratokban megjelent egyháztörténeti tanulmányait, cikkeit, könyvkritikáit gyűjtötte össze. Az utószóban utal rá, hogy bár közkedvelt témája a szegedi nagytáj, a csanádi egyházmegye és a Dél-Alföld katolicizmusa, a 2006-ban megjelent könyvében mégsem csak Szeged és környékének a vallástörténetével ismerkedhet meg az olvasó. A gyűjteményben találhatunk elemzéseket Árpád-házi szentkultuszokról, érdekes dolgozatokat akár Loyolai Szent Ignácról, a jezsuita rend alapítójáról vagy a görög katolicizmus megjelenéséről a régiónkban, de találkozhatunk az 1950-es évek vallásellenes politikájának a bemutatásával is.

Miklós Péter – aki történész-muzeológusként dolgozik a Fekete Házban – gyűjteményes kötete tudományos értékű mű. Ajánlásomat azonban nem csak a katolicizmus iránt érdeklődő történészek, történésznövendékek felé tenném meg. Visszakanyarodnék cikkem elején feltett kérdésemhez: kinek is szól ez a könyv? Nos, hogy ígéretemhez híven saját példámnál maradjak, minden olyan olvasni szerető, a vallás iránt érdeklődő, Szegedhez, a Délvidékhez kötődő emberhez, aki szeret néha a fa tövében ülni, és egy kis ásóval addig lapátolni, míg meg nem pillant egy vastagabb gyökeret. Ajánlom e tanulmánygyűjteményt mindazoknak, akik arra vállalkoztak, hogy felfedik a gyökerek titkát. Hogyan tud e lágy szövet aszfaltot repeszteni, hideg vasat emészteni?

A többkötetes szerzőnek, aki még nincs harmincéves, néhány nappal ezelőtt gyermekáldás költözött hajlékába. Ajánlom hát a könyvet minden utódnak, akik az ősök útját járják. Hiszen találkozhatnak e könyvben az egyház és a politika örök kérdéseivel. Végigkövethetik a különböző politikai irányzatok megjelenését, találkozásukat a klérussal, a jezsuiták üldöztetésétől a demokratikus eszmék megjelenéséig. Olvashatunk a görög katolicizmus történetéről, a makói ruszinokról. Megismerhetjük a szegedi egyházmegye történelmét is, és eljuthatunk az egyházüldözés korszakához. Láthatjuk Mindszenty József hercegprímás leveleit, amiket a Csehszlovákia területén élő magyarok védelmében – a Benes-dekrétumok miatt – írt az akkori külügyminiszternek.

Nekem mégis egy rövid, a Bölcsőben publikált cikk fog eszembe jutni a kötetről. E rövidke tanulmányban találtam meg ugyanis a személyes kötődést. A fát, az ásót és a föld alól fehéren felcsillanó gyökeret. A szegedi napsugaras házdíszítés keresztény szimbolikája című tudományos esszében a szerző az alsóvárosi napsugaras házak eredetét mutatja be. Számomra ezt jelenti Szeged. Amit őseim a Szentháromság-kultusz jeleként az oromzatra véstek, bízva benne, hogy e jelkép megóvja a családot minden bajtól. Mikor az alsóvárosi templomban járok, és a főoltár feletti napsugaras szimbólumot nézem, eszembe jutnak az alsóvárosi házak. És azt képzelem, hogy az a szegedi férfi is arra gondolt, amire most én, majd hazament, és a bejárati kapu fölé vagy a homlokzatra rajzolta a kört és a belőle mindenfelé sugárzó fényvonalakat.

 

Miklós Péter: Vallás, politika, művelődés – Egyháztörténeti tanulmányok. Universitas Szeged Kiadó, 2006, 224 oldal.