2014. november 1., szombat English version
Hírek  --  Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Iskolapad
Gyógyító kísérletek
Ki ne szeretett volna gyerekkorában meglesni egy élőlényt olyan részletességben, ahol az emberi szem már csak vakon pislog? Nos, Vámos Enikőnek – aki bár humán tagozatos gimnáziumban érettségizett –, mindez mégis megadatott. És ma már – az egyetemünk PhD-hallgatójaként – a legjobb úton jár afelé, hogy komoly, tudományos kutatásaival később a Huntington-  és a Parkinson-kór vagy a migrén ellen küzdő orvosokat szolgálja.
A Neurológiai Klinika kutatólaboratóriuma. Valahol az Új klinika legfelső szintjén, az 568-as ajtó mögött. Egy kedves ismerősöm igazított útba, kissé bizonytalanul mutatott a  szárny felé. Mintha épp annyira titokzatos világban nézné a kutató mikroszkópját, mint ahol a meglesett világ élő sejtjei úszkálnak.
 
A növények felé
 
Kérdésemre – miszerint mi késztet egy huszonöt éves, csinos lányt, hogy kémcsövek közt csörömpölve vizsgáljon sejteket – rövid válasz érkezett: a biológia. Aztán látva felhúzódó szemhéjam így folytatta:
„Szüleim pedagógusok, szóval nem predesztinált erre a pályára semmilyen nevelő szándék. Saját bóklászásaim során vetődtem az élő sejtek közé. Az általános iskolából irodalmi és történelmi érdeklődésem a szegedi Tömörkény István Gimnázium humán  tagozatára vezetett. Itt aztán Kovács Benedekné hatására hamar megkedveltem a biológiát, olyannyira, hogy a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának biológus szakán folytattam tanulmányaimat. Igazából a növények világa érdekelt. Az egyetemen harmadévben azután, mikor már választani kellett szakirányt, Toldi József professzor tanácsára a neurológia felé fordultam.”
 
Vámos Enikő

Szegeden született 1982-ben. A Tömörkény István Gimnázium humán tagozatán érettségizett. Az SZTE TTK biológus szakán 2006-ban diplomázott. Jelenleg doktorandusz-hallgató a Klinikai Orvostudomány Doktori Iskola kísérletes és klinikai idegtudomány programjában – A neurológiai kórképek patomechanizmusa: új terápiás alternatívák vizsgálata című témájában.

Fotó: V. Cs.
 
Inkább a neurológia
 
Először a fogalmak pontos tisztázását kértem a fiatal kutatótól. Nekem személy szerint például már a neurológia meghatározásával is akadnak kisebb problémáim.
„A neurológia az idegrendszer strukturális és funkcionális sajátosságait tanulmányozó tudományterület, amelynek keretében az idegi megbetegedések és zavarok diagnosztizálását és kezelését célzó módszerek kifejlesztésén munkálkodnak” – foglalta össze röviden szakterületét a PhD-hallgató. „Jelenleg két csoportban is dolgozom. Klivényi Péter vezetésével a neurodegeneratív betegségekkel kapcsolatban végzünk állatkísérleteket, ahol azt vizsgáljuk, hogy különböző hatóanyagok miként befolyásolják az állatok magatartásmintázatát. Az agyban történő elváltozásokat immunhisztokémiai eljárásokkal elemezzük. Azt vizsgáljuk, hogy az általunk használt szer képes e kivédeni a betegség által az agyban létrejövő morfológiai elváltozásokat. A fejfájáskutató csoportban – ami szintén kötődik a PhD-s munkámhoz – hasonló eljárásokkal a  migrénes fejfájás patomechanizmusát vizsgáljuk.”
A mosolygós kutató kérdésemre, hogy miért kell két területen is dolgoznia, elmondta, hogy témavezetője, Vécsei László professzor javasolta a részvételt mindkét kutatási folyamatban. A kutatási módszerek lényegében megegyeznek, és kellőképpen kiegészítik egymást. Így a fejlődése érdekében előnyös, ha Klivényi Péter neurodegeneratív betegségekkel foglalkozó kísérleteiben is szerepet vállal.
 
Tükör
 
A szakdolgozatát a migrénnel kapcsolatban írta Vámos Enikő – Ciklooxigenáz inhibítorok hatása a szisztémás nitroglicerin által indukált nNOS expresszióra patkány caudalis trigeminális magjában –, melynek a kiteljesedése a PhD-dolgozat lesz, ami a neurológiai betegségekkel kapcsolatos állatkísérletek eredményeiről, illetve azok klinikumban való alkalmazási lehetőségeiről fog szólni.
„Klivényi Péter adjunktus úrral közösen foglalkozunk a csoport munkájában részt vevő szakdolgozó és TDK-s hallgatókkal. Felemelő érzés látni egy-egy részfeladat sikere után – amit saját kezűleg értek el – a ragyogást a szemükben” – mesél Enikő friss pedagógiai tapasztalatairól. „Magamra ismerek ilyenkor, hiszen a TDK-s munkámnál én is hasonló utat jártam. Eleinte csak apróbb részfeladatokat kaptam, aztán egyre komolyabbakat. Ma már Vécsei professzor és Klivényi Péter adjunktus is kikéri a  véleményemet bizonyos feladatoknál, sőt kíváncsiak az ötleteimre is. Heti rendszerességgel, közösen értékeljük a munkát.
 
2006-ban Enikő lett a SZAB-díj pályázat második helyezettje. Pályamunkájának címe: Ciklooxigenáz inhibítorok hatása a szisztémás nitroglicerin által indukált nNOS expresszióra patkány caudalis trigeminális magjában. A dolgozat eredményeit a fejfájás témakö-rében el is fogadták publikációnak. Ahogyan a pályamunka címe is mutatja, egy állatkísérletes migrénmodellben elemezte egy enzim szerepét. A szakdolgozatának témájából készült el az akadémiai pályamű. És a Sófi-alapítvány tavalyi ösztöndíjpályázatán is e munkával ért el helyezést. A TTK TDK-ján a biológia szekcióban szintén második helyezett ezzel a témával.
 
Holnap
 
Mikor a szakmai karrier felől érdeklődöm, a fiatal kutató több oldalról tekint kérdésemre. „A nagy felfedezések kora lejárt, így hát letettem már 'a mindent gyógyító csodaszer' feltalálásáról” – nevet Vámos Enikő. „De komolyra fordítva a szót, a mi tudományterületünkön 'csak' pontosítani  lehet a már meglévő ismereteinket. Tehát például a migrénkutatás területén fedezhetünk fel olyan funkcionális kapcsolatokat, amelyek pontosíthatják a migrén patomechanizmusáról szóló jelenlegi elképzeléseket, és elősegíthetik újabb terápiás lehetőségek kifejlesztését. Hasonlóan a másik csoportban is új terápiás alternatívák kidolgozását végezzük.
Másrészről érdekel az oktatás is. Amint már említettem, szeretek foglalkozni a fiatalokkal. De most a PhD-munka az első a sorban.”
 
Vámos Enikő a hét nagy részét a laborban, kutatással tölti. Fotó: V. Cs.
 
Epilógus
 
Gyakran tapasztaltam már, hogy a diktafon Stop gombja – mint egy varázsvessző – a megnyomásának pillanatában felolvasztja a szófüzéreken pihenő zúzmarát. Így történt ez az Új klinika neurológiai laborjában is. Miután elraktam a kis elektronikus műszert, Enikő az egerekről kezdett mesélni. Pontosabban én kérdeztem. A migrénmodelleknél patkányokra vannak beállítva a kísérleti paraméterek, de a neurodegene-ratív csoportnál már apró, szürke rágcsálókon tesztelik a készítményeket. Fotós kollégámmal, Vörös Csabával együtt megnézhettük az állatfarmot, ahol mint egy panellakótelep házsorai tornyosultak a polcokon a műanyag tárolódobozok, s bennük sok pici egérke. A kutatónövendék egyszer megsajnált egy kisegeret, mely – a boncasztal helyett – az otthonában hunyt el békében, végelgyengülésben.
Enikő új hobbijáról is mesélt, ami – mint az később kiderült – már több is kedvtelésnél. Gyógymasszázst tanult, s jelenleg a gyakorlati idejét tölti hétvégenként a Forrás szállóban. A masszázs színesítheti majd hétvégéit a hétköznapok (szürke-, néha fehér-) egérkísérletei után.
Dobó Csaba
Bezár