„Számomra a fényképész gyűjtő, a képek és az élet érzelmes pillanatainak gyűjtője” – írja Brassai, a híres magyar származású fotográfus egy levelében, mely gondolatsor, úgy vélem, tökéletesen kifejezi Schmidt Andrea „Stációk” című önálló kiállításának hangulatát. A Délmagyarország fotóriportere összesen tíz év alkotói munkásságát rendezte egy csokorba, a tárlatot 2010. március 31-éig tekinthetik meg az érdeklődők a Móra Ferenc Múzeum Somogyi utcai épületében, a Fekete Házban.
Schmidt Andrea számos díjat nyert az Országos Sajtófotó-pályázaton és a Dél-alföldi Fotószalon versenyein, emellett külföldi megmérettetéseken is eredményesen szerepelt. Huszonöt éve került kapcsolatba a fényképészettel, s munkája során lehetősége volt rengeteg érdekes és izgalmas pillanatot megörökítenie. Fényképezőgépe segítségével időtállóvá váltak az emberi élet különböző mozzanatai, olyan momentumok, amik körülöttünk zajlanak, a híradásokból is hallhatunk róluk. Elsősorban emberközpontú képeket készít, de a sportolók fényképezése ugyancsak nagy kihívást jelent a számára. A kiállításon látható fotók témája így rendkívül változatos, a vallás, a sport, a hétköznapi élet szintén előtérbe kerül. Több lenyűgöző és egyben elgondolkodtató kép készült Erdélyben a székelyföldi emberekről, a szegedi Csillag Börtön elítéltjeinek mindennapjairól, a vízilabdázók erőteljes küzdelméről, valamint az I-es kórház kiürítéséről is. Eltérő jelenetek váltják egymást, melyek mindegyike kifejezően ragadja meg az elmúló pillanatot, az idős asszony mosolyát, az elítélt merengő tekintetét, a zarándokok áhítatát vagy a kalapot lopó strucc pimaszságát.
Szavak helyett a képek mesélnek kitartásról, gyászról, barátságról, egyedüllétről, kitaszítottságról, olyan helyzetekről, amelyek hol ismerősek, hol ismeretlenek lehetnek a látogatók számára.
Dudás Szilvia