„Természettudományos és tehetséggondozó centrum keletkezik Szegeden” – jelentette ki Bor Zsolt. A szegedi egyetem, gyakorló gimnáziumában 46 évvel ezelőtt érettségiző, 1973 óta a Szegedi Tudományegyetem kötelékébe tartozó, 2012-ben Corvin-lánccal kitüntetett, többek között Bolyai-díjjal is elismert professzor szerint a tehetséggondozás műhelye lehet a Szegedi Regionális Természettudományos Diáklaboratórium, ahol a kísérletező fiatal élményt kap, megízlelheti a sikert. A modern társadalom fejlődésében a természettudománynak vezető szerepe volt, van és lesz. Ez az akadémikus meggyőződése. Mivel a rendszerváltás után a természettudományok – jórészt anyagi okok miatt – háttérbe szorultak az iskolákban, a helyes arányokat helyre kell állítani.

„A fizika, a kémia, a csillagászat és a földtudományok, a mérnöktudományok, a biológia, az orvos- és egészségtudományok megváltoztatták a világot. Például megduplázódott az emberek élettartama. Ha 1849-ben születtem volna, akkor mára már kétszer meg kellett volna halnom. Mivel száz évvel később, 1949-ben születtem, a várható élettartamom több mint 70 év lesz” – számolt Bor Zsolt. A hosszabb életű embernek több a szabadideje is – például tanulásra, iskolába járásra. A tanult emberek pedig boldogabbak, teljesebb életet élnek.

A felfedezések mögött kiemelkedő tehetségek állnak. A tudománytörténet igazolja, hogy öröklődő komponense is van a tehetségnek. Ugyanakkor minden ember megérdemli, hogy a tehetsége mértékének megfelelő oktatásban részesüljön.

„Mérhető a tehetség” – hívta föl a figyelmet az akadémikus. A civilizált országokban a „mérsékelt IQ-júak” kis csoportjai számára a kisegítő iskolák hálózata, a gyógypedagógusok terjesztik ki a tanulás határait. A közoktatás azoknak az átlagos képességűeknek a képzőhelye, akiknek a munkájától működik az ország. A fejlődés azonban a tehetségek kis csoportjától várható. „Márpedig a kiemelkedő képességűeknek jelenleg nincs külön képzési rendszere”

– hangsúlyozta Bor Zsolt, aki szerint az ország fejlődését szolgálná, ha az állam létrehozna és támogatna elit gimnáziumokat és kiemelt egyetemeket. A tehetséggondozás egyik hatékony és olcsó módszerére példa az 1893 óta virágzó Középiskolai Matematikai Lapok. A „KÖMAL” jelentőségének igazolására Bor Zsolt hosszan sorolta, hogy a Szegedi Tudományegyetem természettudós professzorai közül középiskolásként ki mindenki jelentkezett ebben az újságban.

„Létezik tudományos imprinting, vagyis tudományos bevésődés” – vezetett be egy új fogalmat az akadémikus, aki úgy véli: a tudománnyal kapcsolatos pozitív élmény is bevésődik a gyermek tudatába. Ezért is óriási a tudós utánpótlás-nevelésben a tehetséggondozó tanárok, a „fizetetlen közkatonák” szerepe. Bor Zsolt szerint orvosolandó probléma, hogy Magyarországon a közoktatásban dolgozó kiváló pedagógusok nem szerezhetnek doktori fokozatot. Hangsúlyozta: létre kell hozni a tehetséggondozó tanárok anyagi és erkölcsi elismerésének állami rendszerét. Mert a tehetség a Magyarország fejlődését biztosító megújuló energiaforrás.