„Szakterületem az abszolút kormeghatározással kapcsolatos, méghozzá az úgynevezett lumineszcens kormeghatározással. A módszerrel üledékek és kerámiák korát lehet megállapítani. Üledékek esetében a képződés, kerámiák esetében a kiégetés óta eltelt időt mérjük” – mesél kutatási területéről Sipos György.

Számtalan helyre hívják a kutatócsoportot

A lumineszcens kormeghatározás elsősorban az üledékek képződési idejében az agyagtárgyak, műtárgyak és téglák égetési ideje határozható meg. Tulajdonképpen ennek a módszernek két fajtáját, az úgynevezett termolumineszcenciát (TL) és az optikailag stimulált lumineszcenciát, avagy a fotolumineszcenciát (OSL) használják. Előbbi esetében melegítés, utóbbinál megvilágítás hatására képződik fényjelenség a különféle kristályos szerkezetű anyagokban, amit a kristályrácsban magasabb energiaszinteken radioaktív sugárzás hatására csapdázódott elektronok alacsonyabb energiaszintre történő visszajutása idéz elő. Minél több elektron csapdázódik, annál régebb óta van a mint a sugárzásnak kitéve, tehát annál idősebb.

A kutatás során ezeknek az elektronoknak a számát vizsgálják, mégpedig úgy, hogy megmérik a kiszabadításuk során távozó fotonok számát – magyarázta a továbbiakban az eljárás fizikai alapjait az egyetemi adjunktus. A kormeghatározási módszerben csak az utóbbi tíz évben értek be azok a technikai fejlesztések, melyek már viszonylag pontosan lehet dolgozni. Fiatal tudományág lévén az SZTE Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportja is csak 2004-ben jutott laboratóriumhoz, de egész Európában körülbelül száz kutatóhely rendelkezik ilyen költségigényes műszerrel.

„Itthon nem sokan foglalkoznak ezzel a módszerrel. Budapesten van még két hasonló labor, de a szegedinek van a legszélesebb profilja. Már csak azért is, mert kerámiák kormeghatározásával csak itt Szegeden foglalkozunk” – tudtuk meg. Ebből kifolyólag számtalan helyre hívják a kutatócsoportot, a földtudományi, a régész és a restaurátor szakma is gyakran igénybe veszi segítségüket, még a határon túl is. Jelenleg az egyik legnagyobb munkájuk egy magyar–román együttműködés, aminek keretben húsz dél-alföldi lelőhelyen végeznek kormeghatározást a régészeti feltárások során előkerült kerámiákon. Korábban dolgoztak Portugáliában is, ahol cunamiüledékeket vizsgáltak, de a Duna-Tisza köze futóhomok mozgásainak idejét is kutatták, illetve számos folyóvízi és jég által lerakott üledék korát is megállapították.

Közösen fejleszt Szeged és Temesvár

Sipos György projektvezetője annak a szegedi és temesvári egyetemeket összekötő laborfejlesztési projektnek, mellyel tovább erősödhet az universitasok közötti együttműködés a kulturális örökségvédelem, a fenntartható környezet és az oktatás területén. A program két fő tevékenységi körét a kormeghatározás és a geofizikai felmérések alkotják. Utóbbi a régészeknek azért jelentős, mert így kevesebb időt kell ásásra fordítani, az eszközzel ugyanis be lehet határolni a felszín alatt rejtőző objektumokat. Az adjunktus szerint hazánkban is egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy roncsolásmentesen, gyorsan felderítésék a környezet- és örökségvédelmi területek rejtette kincseket. „A projekt keretében egy radiokarbon laboratóriumot is kialakítottunk, valamint egy újabb lumineszcens mérőberendezést is beszereztünk. Ezáltal olyan kapacitás jön létre Szegeden ebben a témában, ami Közép- Európában egyedülálló. Célunk, hogy minél komplexebb kérdéseket tudjunk megválaszolni a földtudományok és a régészet terén, illetve a különböző módszerek egymást kiegészítve erősítsék az eredmények megbízhatóságát.”

Célkeresztben a szegedi vár

A szegedi tanszék öt éve műalkotások kormeghatározásával és eredetiségének vizsgálatával is foglalkozik. Ott voltak az M7-es autópálya építése során előkerült kerámia áldozati maszk bevizsgálásánál, amiről így kiderült, hogy egyedülálló rézkori lelet. Mostanság az egykori szegedi téglavár – melyről többen úgy vélik, középkori eredetű – feltárt falrészleteinek kormeghatározásával megállapításával foglalkoznak, de egyelőre csak a török időkből fennmaradt téglákra bukkantak.