Szegedi Tudományegyetem

Archívum

2008

12. szám - 2008. október 20.

Fókusz

Hirdetés

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Kisebb tömeg álldogál egy villanyoszlop előtt, és akit nem állít meg a furcsa látvány, az is lelassítja lépteit, hogy megfigyelje, mit néznek a többiek. Én is odamegyek, bár alig látom a tömegtől az oszlopot. A villanypóznán egy hirdetés függ: „elveszett a manócskánk”. Ám mielőtt megijedne az egyszerű járókelő – hiszen mennyi családban hívják manónak a gyereket –, észreveszi a számítógéppel készült fantomképet is a megszeppent arcú, ám mégiscsak plüsstestű babáról.

Nekem például már sok holmim elveszett, de még soha nem voltam olyan kétségbeesett, hogy hirdetést adjak fel miattuk. Nem szépítem a helyzetet: sokszor még megkeresni sincs kedvem a tárgyakat. A feljegyzések elvesztése szinte mindennapos. És a tollak! A radírokról már nem is beszélve. Radírelvesztésben vagyok a legprofibb, noha egy radír, természetéből adódóan maga a veszteség: elveszíteni valamit, amit már leírtál, kigondoltál, de később könnyűnek találtál. Épp ezért radírt elveszíteni: megtartani valami mást.

De nem csak papírt és írószert hagyok el mostanában, ó, nem. Mint mindenki, esténként vagy a hét végén, ha kasszát csinálok – ha mernék kasszát csinálni –, el nem tudom képzelni, hova tűntek el azok a gyűrött bankók és foltos érmék, amelyek nemrég, semmi kétség, még nálam voltak. Most, mikor jön – ha csak nem ment már el, vagy ha csak nem épp most vagyunk benne – a gazdasági világválság, én csak azt látom, hogy többet költök valójában, mint amenynyit gondolom, hogy költhetek.

Ám mielőtt egy nemtörődöm anyagias hanyag embernek tűnnék – talán nem is oktalanul –, ha már gyónni kezdtem, meg kell vallanom a legnagyobb veszteségemet is: az utóbbi időben ugyanis épp az időmet veszítem egyfolytában el. Öt percre félrenézek, és eltűnik fél óra. A délelőttök pedig olyan könnyen foszlanak semmivé, ahogy tej a kávéban. Így most veszem csak észre: lehet, hogy már én is olyan kétségbeesett vagyok, hogy hirdetést adjak fel? Igen, kérem a becsületes megtalálót, aki tudja, hova tűntek a tollaim, az elköltött pénzem, és igen, az időm, az keressen! Radírügyben is reménykedem.

Turi Tímea