Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A IV. Szegedi Bolgár Kulturális Napok, amely az őszi Kulturális Fesztiválhoz kapcsolódó rendezvénysorozat volt, koncertet, táncházat, színházi előadást és irodalmi estet is magában foglalt. Ennek nyitóeseménye volt Hadzsikosztova Gabriella (színpadi játék és ének), Nikolaj Ivanov (fúvós hangszerek, ütősök és ének) és Tóth Viktor (szaxofon) fuzionális performance-a. A különleges produkcióban dallam, zörej, szöveg, mozgás és kép olvadt össze egy művészi kompozícióvá. 

 

Akár egy évszázadokkal ezelőtti bolgár faluban... Fotó: Segesvári Cs.

A nézőtéren sokan pokrócban üldögélnek – a teljes otthonosság érzetéhez csak egy bögre forró kakaó hiányzik még a kezükből, hisz annyi minden bensőségessé teszi ezt az előadást. A teremben nincs más fényforrás, csak a kivetítőn megjelenő képek és a színpad elején elhelyezett néhány gyertya pislákoló lángja. Első pillanatra úgy tűnik, a háttérben vetített fotók és videók véletlenszerűen követik egymást, s ennek ellenére összhangban vannak a dallamokkal, amelyek szintén erős improvizatív jellegűek. Az összkép azonban egységes, s a vizuális és hanghatások olyan természetességgel alkotnak egy egészet, hogy a nézőben az fogalmazódhat meg, ez csupán a véletlenek összjátéka, pedig amit hall és lát, inkább a gondos összeválogatás eredménye. Mindez olyan érzetet kelt, mintha az ő szeme és füle hallatára születne meg a zene.
Mit takar az előadás címe: Határok nélkül? Nem lennének határok? Ez az este azt sugallta, nincsenek. Nincsenek egyik szám és a másik között, a beszéd és az ének között, a zenei motívumok között. Azt sugallta, nincsenek határok a művészetek között, a különböző kultúrák között, ember és ember, érzés és érzés között. Az egyik pillanatban még vidám tánczene szól, a másikban már fájdalmas, szomorú muzsika, hozzáillő, sötét (legtöbbször a természetből vett) képsorokkal a háttérben. Felcsendül egy bolgár népdal, de csak hogy alapja legyen egy másik, „világzenei” dallamnak. Balkáni ihletésű zene nemzetközi köntösben.
A különleges, bolgár népzenei elemeket tartalmazó, egymásba átfolyó dallamok olyan általános témákról szólnak, mint az élet és halál, boldogság, szerelem és csalódás, fájdalom, béke, nyugalom és zaklatottság. Ezért tulajdonképpen mindegy, hogy Hadzsikosztova Gabriella éppen magyarul vagy bolgárul beszél és énekel-e, ugyanis a történetek, érzelmek, hangulatok így is, úgy is láthatóan megérintik az egyébként nem túl népes számú közönséget.
Az előadóművészek hófehér, kissé népies ruhája egyrészt azt az érzést kelti, mintha egy évszázadokkal ezelőtti kis bolgár faluba csöppentünk volna, másrészt talán épp az időtlenséget, az általánosságot hivatott hangsúlyozni. Ennek az ősi, belülről jövő zenei világnak az összhatásán némileg ront, hogy Tóth Viktor szaxofonja és Nikolaj Ivanov különböző ütős és fúvós hangszerei mellett a szintetizátor és a (képek vetítésére is szolgáló) laptopról engedett zenei és hanghatások is szerves részét képezik az előadásnak.
A Magyarországon első ízben bemutatott Without frontiers nagy tetszést aratott Szegeden, a régi zsinagógában. A több mint egyórás koncert után a közönség lelkesen tapsolta vissza a triót, amelynek performance-a mindenképpen jó csalogató volt a bolgár kulturális napokra.