Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, Ungvárnémeti Tóth László nevével Weöres Sándor Psychéjében találkoztam, és azóta sem hallottam gyakran róla még annak ellenére sem, hogy a klasszikus magyar irodalomhoz nálam sokkal jobban értők véleménye szerint értékes hagyaték maradt fenn utána. Alakját egyfajta misztika lengi körül a szememben, hiszen Lónyay Erzsébet (Psyché) mellett számomra inkább ő tűnt fiktív alaknak. Azért is mentem el kíváncsian A leghívebb tanítvány című beszélgetésre, hátha Tóth Sándor Attila irodalomtörténész Szabó Pál, a Szegedi Írók Társaságának elnöke kérdéseire válaszolva fellebbenti a fátylat erről a különös figuráról. Amikor leültem a Dél-alföldi Bibliotéka egyik üres székére, még feltett szándékomban is állt megkérdezni az Ungvárnémeti-kutatót, hogyan látja a Psychében megjelent költőalakot kutatásai tükrében.
A beszélgetés egyik apropója Tóth Sándor Attila múlt héten megjelent, Ungvárnémeti Tóth László művei című kritikai kiadása is lehetett volna. Szabó Pál Ungvárnémeti életrajzával kezdte a beszélgetést, majd verseinek részletes, naiv és – uram bocsá' – középiskolás szintű elemzésével. Egy idő után azon kaptam magam, hogy csak a moderátor beszél, olykor odafordulva Tóth Sándor Attilához, voltaképpen azért, helybenhagyja-e meglátásait. A meghívott irodalomtörténész egyre kevesebbszer jutott szóhoz, mondatait mind gyakrabban félbeszakította a moderátor. Végül hallgatni kényszerült…!
Arra a kérdésre, amire választ vártam, nem kaptam meg, nem volt türelmem kivárni. Az életrajzot hősiesen tűrtem, Ungvárnémeti lírájának műfajokra kiterjedő részletes elemzését meghallgattam (mindezeket Szabó Pál helyeslésre váró monológja révén), de a prózai műveknél feladtam, még az sem érdekelt, hogy egy ideig nem fogom megtudni, hogyan látja a kutató a Psychét…