Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A felolvasásra munkásságukban Kišhez kötődő írók, költők és irodalmárok egyaránt meghívást kaptak, ezzel is demonstrálva – mint arra Mikola Gyöngyi, a szimpózium ötletadója és moderátora is rámutatott –, hogy a szépírók és a tudósok valójában ugyanazt művelik, még ha sokféleképpen is. A Danilo Kišhez is kötődő esszé műfaja pedig maga is határhelyzetben van, mivel a tudományos és a művészeti gondolkodás jegyeit egyszerre viseli magán, így különösen alkalmas a szépírók és tudósok közötti párbeszéd megteremtésére.
Az estébe nyúló délután érdekessége volt, hogy a tág mozgásteret biztosító esszé műfajának különböző megvalósulásait is megmutatta. Radics Viktória – aki breváriumot is írt Danilo Kišről, Kiš szövegeivel – élet és irodalom összefüggéseire érzékeny módon idézte meg Kiš életútját, amely folyamatos utazások és országok közötti változások történetének is tűnhet. A szerb nyelven író, zsidó származású, magyar felmenőkkel is rendelkező, Párizsban is élő Kišt valóban gyakran határozzák meg e nemzetiségi sokszínűség felől, így Radics is sugallta: a magyar kultúra számára is értékes Kiš örökségének felismerése, munkáinak és gondolatainak emlékezetben tartása.

 

Marko Cudic felolvasását hallgatja Radics Viktória és Kollár Árpád. Fotó: Gémes Sándor

 

 

Marko Cudic a Kiš által utólag „Családi cirkusz”-nak nevezett trilógia – a Korai bánat, a Kert, hamu és a Fövenyóra – első darabját vizsgálja közelebbről a tudományos értelmezés módszereivel. Thomka Beáta a két további, szintén életrajzi alapú regény elemzését nyújtja, a Fövenyórát apa és fiú közös történetének értelmezve, amelynek találó metaforája a könyv első fejezetében szereplő kép egymás szemébe néző tükörprofiljai.
Forgách András a Borisz Davidovics síremléke nyomán írt A görény dala című drámájából olvasott fel. Forgách ötletesen birkózik meg a felolvasószínház nehézségeivel, és a lendületes és gazdag humorú szöveg hallatán könnyen el is feledkezünk arról, hogy csupán egy ember hangján szólal meg a körülbelül tíz szereplő. A szimpózium szünetében felvételeket is láthatunk a Stúdió „K” megvalósult előadásából, sokunknak azonban még így is jobban tetszik Forgách előadása.

 

 

Szőke Katalin filológiai sétához hasonló esszéjében Oszip Mandelstam munkáinak és életrajzi történeteinek fantomszerű jelenlétére hívja fel a figyelmet Danilo Kiš műveiben. Szőke Katalin felolvasásához Balázs Attila egy Danilo Kiš-idézetet fűz az általa fordított Anatómiai leckéből, így később – vagy csak a hosszúra nyúló szimpózium miatt – a beígért regényrészletét már nem hallhatjuk.
Bagi Ibolyának A szemétdomb mint az egyetemes világ rezüméje című írása valószínűleg a legközelebb áll a klasszikus esszé műfajához, miközben Kiš egy verse nyomán a szépírói tevékenységet az élet lerakódásaiban kutakodó guberáláshoz hasonlítja. Kollár Árpád Hogyan (nem) lettem nacionalista? című, humora ellenére is fojtogató írása a multikulturalizmus felismerésének nehézségeiről beszél: vajdasági gyerekként hogyan lehet szembesülni mások nacionalizmusával, majd később felismerni – épp Kiš segítségével is – a saját nemzeti elfogultságot.
Tolnai Ottó távollétében Balog József olvasta fel a költő Kišről írt verseit, melynek végén „Danilo ellebegett volt az Argentína teraszáról”. A Grand Café rendezvényének jóvoltából azonban kicsit Szegeden is megidéződött.