Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A szegedi alma materhez tartozók közül a kajakos Janics Natasa, illetve a vízilabdás Kiss Gergely és Molnár Tamás egyaránt harmadik aranyérmükkel térhettek haza, Mincza-Nébald Ildikó pedig a női párbajtőrvívásban szerzett bronzérmet. Újoncként kiválóan helytállt a kajakos Sík Márton és a BMX-krosszos Hódi Anikó. Velük együtt 1928 óta összesen harminchat olyan sportoló vett részt a magyar csapat színeiben a nyári olimpiákon, aki valamikor a szegedi felsőoktatásban folytatta tanulmányait.

Nem gondoltuk volna, hogy olyan sokáig kell rá várni, ám Pekingben mégis csak az olimpia tizennegyedik versenynapján született meg a magyar küldöttség első aranyérme. A 25 esztendős szeged-szőregi Vajda Attila (képünkön), 2007 világ- és Európa-bajnoka szenzációs versenyzéssel nyerte meg a kenu egyesek 1000 méteres versenyszámát. A friss olimpiai bajnok ősztől a szegedi fogorvoskar hallgatója lett.

Vajda Attila azzal tudott riválisai fölé kerekedni C-1 1000 méteren, hogy négy, tizedre azonos 250 métert evezett, azaz tökéletesen taktikázott, nagyszerűen osztotta be az erejét. Az utolsó 150 méterre a címvédő spanyol David Cal is „elfogyott” mellőle, végül 2,5 másodpercet adott az egész mezőnynek, s ezzel magabiztosan szerezte meg az olimpiai bajnoki címet. Mint azt a Szegedi Egyetemnek elmondta, régóta próbálkozik hasonló pálya felépítésével, s rendkívül boldog, hogy először épp az olimpiai döntőben sikerült megvalósítani tervét.

 

„Nem csupán életem legnagyobb győzelmeként, hanem pályafutásom legkeményebb meccseként is emlékszem a fináléra. Az előfutamok alapján biztos voltam benne, hogy csak az athéni bajnok Cal lehet rám veszélyes, szerencsére a végére őt is sikerült leszakítanom. Végre sikerült megvalósítanom, amit edzőmmel, Vécsi Viktorral régóta tervezünk, azaz négy teljesen egyforma 250 métert eveztem” – idézte fel a nagy pillanatokat.
A világelitbe Athénban berobbanó, ott 1000 méteren fantasztikus hajrával bronzérmet szerző Vajda az elmúlt évek során nemcsak technikailag csiszolta tökéletesre evezését, de taktikailag is sokkal érettebb versenyző lett. Ezért is nem eredt azonnal a rajtból szinte kilövő üzbég Menkov nyomába – tartotta magát az előzetesen kialakított forgatókönyvhöz. „őszintén megmondom, szabályosan vissza kellett fognom magam, de sikerült megőriznem a nyugalmamat, s megcsinálni azt, amit megbeszéltünk. Az olimpia előtt sokat szimuláltunk ezt a versenyhelyzetet is, mikor valaki hamar elhúz a mezőnytől, s aztán egyenletes evezéssel kell utolérni, ez is sokat segített. Másrészt manapság a hasonló viadalok nagyrészt fejben dőlnek el, mentálisan kell erősnek lenned ahhoz, hogy a legjobb légy – szerencsére ezen a téren is felnőttem a feladathoz” – mondja az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok.
A mentális erő persze önmagában még nem elég, a kifinomult technikai tudás is komoly szerepet játszik a sikerben. „Míg régebben a kenuzás fizikai oldala dominált, mára inkább a technikára helyeződött át a hangsúly: az újabb típusú hajók nem engedik meg a túlságosan izmos testeket. A hajótípushoz igazított, jól felépített technika és az állóképesség határozza meg, ki rúghat labdába 1000 méteren. Egy igazán jó edző a technikai mozgások alapján képes megítélni, ki milyen állapotban van. Vécsi Viktor végig azzal nyugtatott Pekingben, hogy technikailag sokkal jobban össze vagyok rakva, mint a többiek, s hál' istennek be is jött, amit előre megjósolt” – így Vajda Attila.
A 25 éves korára minden lehetséges címet begyűjtő sportoló új célokat, új motivációt keres: 2012-re 500 méteren is szeretne a legszűkebb elitbe kerülni, s 1000 méteren szerzett elsőségét is megvédené. De már az aktív pályafutása utáni időkre is gondol, ezért is iratkozott be ősztől az SZTE Fogorvostudományi Karára, egészen pontosan átjelentkezett ide a JGYPK egészségtan-testnevelés szakáról. „Olyan szakot, szakmát kerestem, ami érdekel, s amiben később is van lehetőség, hiszen bár olimpiai bajnokként 35 éves koromtól állami életjáradékot kapok, ez csak egy része lehet a majdani egzisztenciámnak. Nem várom el, hogy bárki is azért alkalmazzon majd, mert sikeres sportoló voltam, szüleimtől azt tanultam, hogy amit el akarok érni, azért keményen meg kell dolgoznom. Ezt fogom tenni, ahogy az időbeosztásom, a felkészülés, a versenyek engedik, igyekszem minél több időt és energiát fordítani a tanulásra. Köszönöm, hogy az egyetem, illetve a karok vezetése minden lehetséges segítséget megad nekem ehhez” – mondja a szegedi egyetem 11. olimpiai bajnoka, hozzátéve: Pro Universitate díja is különösen sokat jelent számára, s az SZTE megbecsülését a tanulmányait illetően is komoly ösztönzésként értékeli.