Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A női és a férfi agy közötti különbség mibenléte az emberi kultúrtörténet egyik alapvető kérdése. A férfiak átlagos agytömege 1336 gramm, a nőké 1198 gramm, tehát közel tíz százalékkal kisebb, mint a férfiaké.  Az agytömegben rejlő különbségek alapján azonban nem sok következtetést lehet levonni a két nem eltérő gondolkodásmódjáról és magatartásformájáról. Az agytömeg mellett az idegszövet anatómiai különbségei is szembeötlőek. A kérgestest és az úgynevezett comissura anterior állománya nőknél kiterjedtebb, ami nagymértékben hozzájárul a kiváló kommunikációs képességükhöz. Ezenfelül az ivari dimorfizmus megmutatkozik az egyes magok (meghatározott funkciójú idegsejtek összessége) méretében, az idegsejtek változatos szerkezetében és az idegsejtek közötti kapcsolatok, az úgynevezett szinapszisok számában.

Általánosan elmondható, hogy a férfiaknak jobb a tájékozódó képességük és a matematikai logikájuk, míg a nők a verbális és számolási feladatokban teljesítenek jobban. Különböző stresszhelyzetek kezelésekor a nők kinyílnak, ellenben a férfiak inkább magukba fordulnak, s míg a férfiaknál a kommunikáció az információcsere, addig a nőknél a kapcsolatkeresés és a kapcsolattartás fontos eszköze. Az IQ közel azonos a két nemnél, bár a szórása a férfiaknál nagyobb.

A genetikai nemet az ivari kromoszómák határozzák meg, de hatásuk csak közvetetten, a megfelelő ivarszervek (petefészek, here) kialakulásán keresztül érvényesül. Az ivarszervek által termelt hormonok (elsősorban ösztrogén, tesztoszteron) lesznek a felelősek az idegi hálózatok nemi differenciálódásáért. Embrionális korban az anyai vérkeringésből nagy mennyiségű ösztrogén jut a magzatba, de egy fehérje (alfa-fetoprotein) ezt megköti, így az nem jut be a központi idegrendszerbe. A tesztoszteron azonban a vérkeringésből bekerül az agyba, ahol ösztradiollá aromatizálódik. Végső soron tehát nem maga a tesztoszteron, hanem az ösztrogén indítja el az agy hím irányba történő fejlődését. Az így kialakuló nemi különbségek a központi idegrendszer már fentebb említett különböző szintjein jelentkezhetnek. Ezek a szexuálisan dimorf idegrendszeri területek eredményezik később a nemekre jellemző különböző viselkedési formák megjelenését. Példának okáért a zebrapintyek éneklésért felelős speciális agyi régiók hímekben jóval nagyobbak, mint a nőstényekben.

Az idegrendszeri megbetegedések arányában is jelentős különbség mutatkozik a két nem között. A nők hajlamosabbak az anorexiára, bulimiára, depresszióra, tehát az érzelmi-hangulati megbetegedésekre, míg a férfiak az autizmusra, dadogásra, diszlexiára, skizofréniára. Mindenki számára jól ismert tény, hogy a hangulati betegségek gyakran a nagyobb hormonális változások során manifesztálódnak, így serdülőkorban, szülés után vagy a menopauza megjelenésével.

Megfigyelték, hogy a nemi hormonok nemcsak morfológiai változásokat hoznak létre az idegrendszerben, de fontos védelmi funkciókkal is bírnak. Az ösztrogénen alapuló hormonterápiák során fellépő súlyos perifériás elváltozások késztették arra a terület szakembereit, hogy az agyi szteroidszintézis és metabolizmus további lépcsőfokait is megvizsgálják.