Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– A tudásközponti pályázatok révén az ipari megrendeléseknek az SZTE-n folytatott kutatásokban is egyre jelentősebb a szerepe. A Dél-alföldi Élet- és Anyagtudományi Kooperációs Kutatási Központ (DEAK) működése azon alapult, hogy az ipar betette a pénzét az egyetemhez, ezért cserébe kutatást, illetve az államtól támogatást kapott. Egy évvel később más konstrukcióban alakult a Környezet- és Nanotechnológiai Regionális Egyetemi Tudásközpont (KNRET), hiszen az ebben részt vevő vállalatok állami hozzájárulással, az egyetem segítségével saját maguk is végeztek k+f-et. Ezekhez a pályázatokhoz az SZTE-nek már kiterjedt ipari kapcsolatokkal kellett rendelkeznie, melyek a tanszékekről egyre inkább összegyetemi szintre kerültek, illetve egyre újabb és újabb, ipari partnert igénylő pályázatokon (GOP, TIOP, TÁMOP, Jedlik) vettünk részt, ezért hoztuk létre az innovációt és a k+f-et irányító központi szervezetet.

– Két alternatíva merült fel: vagy egy nagy multicéget szólítunk meg, vagy több kisebbet. Mivel a Dél-Alföld nem hemzseg a nagyvállalatoktól, az utóbbi út látszott célravezetőnek. Bár a DEAK-ban még szerepet vállalt a General Eletric, a Dél-alföldi Neurobiológiai Tudásközpontban (DNT) pedig az Egis is, inkább a kis- és közepes cégek dominanciája a megfigyelhető – mint például a KNRET-ben –, melyek átlagosan igényelt kutatási teljesítménye 10 millió forint körül mozog.

– A kutatói szemléletmód változása egyre inkább érezhető az egyetemen, s nagy energiákat mozgósítunk annak érdekében is, hogy a felgyülemlő tudásfölösleget tőkeerős ipari partnerek részére értékesítsük. Jelenleg hetvennégy vállalkozással működünk együtt, de tovább szélesítenénk a kört. Nem egyszerű azonban a feladat, hiszen a profilt váltani szándékozó vállalatok néha a könynyebbnek és gyorsabbnak tűnő utat választják: hitelt vesznek fel, technológiát vásárolnak ahelyett, hogy a kutatóhelyhez fordulnának a gyártás optimalizálásáért.

– Valóban, az elmúlt években megtízszereződött az egyetem szabadalmainak száma: most mintegy negyvenöt szabadalommal rendelkezünk. Sajnos azonban nem áll módunkban minden szabadalmat finanszírozni, így arra ösztönözzük a lehetséges pályázókat, hogy különítsenek el ehhez forrásokat, illetve keressék meg a lehetséges ipari partnert.

Az újabb szabályozás szerint körülbelül másfél százalék jut nekünk az ipari partnereket is tartalmazó pályázatokból. Ez azonban azt jelenti, hogy 100 ezer forinthoz majdnem 15 milliós projekt szükséges, ilyen viszont ritkán adódik, így sok pályázatnak kell lefutni, hogy összerakódjon némi innovációs pénz, melyből a szabadalmakat támogatni tudjuk. Forrásainkat jelentős részben leköti a pályázatokhoz szükséges önerő előteremtése, s azt mondhatom, a jelen helyzetben a sok nagy projektünk közül elsődlegesen az új klinikai épülethez kell az önrésznek rendelkezésre állnia.

– Egyet biztosan állíthatok: az olyannyira remélt előrelépés leginkább a régió egyetemein és főiskoláin – Szeged, Kecskemét, Baja, Szarvas, Békéscsaba – képződött és képződő tudásbázison képzelhető el. Az említett felsőoktatási intézményekkel kötött együttműködési szerződéseink révén olyan egység jöhet létre az itt koncentrálódott tudásból, mely komoly lehetőségeket kínál az innovatívat akaró ipar számára. Szeged és környéke számára – melyet az ismert történelmi okokból elkerült az ipari fejlődés – a modern egészségipar, illetve az ehhez kapcsolódó gyógyszeripar mellett valamiféle nanotechnológiai vagy anyagtudományi ipar megvalósulása jelentheti a kitörési pontot. Ezekhez nem száz tonna acélra van szükség, hanem száz tonna szürkeállományra, mely rendelkezésre is áll.

– Mindenképpen bizakodó vagyok, hiszen több gyógyszergyár is jelezte, szívesen beszállna egy science parkba vagy inkubátorházba, de akár önállóan, gyártósorokkal is idetelepülne. A gyógyszerészkar révén a tudományos alap, a DEAK-ból megalakult DEAK Zrt.-be később integrálódó DNT-n és az orvoskaron keresztül a klinikai kipróbálási háttér is adott, ami tökéletes klasztert jelent az egészségipar-gyógyszeripar számára.

 

Kiricsi Imre (1948) 1972-ben diplomázott a JATE TTK vegyész szakán, 1992-től a kémiai tudomány doktora. 1972 óta a JATE TTK Alkalmazott Kémiai Tanszék (ma SZTE TTIK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) munkatársa, 1993-tól egyetemi tanár, 1996-tól tanszékvezető. 2002 óta az SZTE Környezettudományi Intézet intézetvezetői feladatát is ellátja, 2007-től kutatás-fejlesztési és innovációs rektorhelyettes. Kutatási témája a kettőshidroxidok kémiája, a kitámasztott rétegszilikátok és az erős bázisú centrumokat tartalmazó zeolitok vizsgálata. Az utóbbi években érdeklődése a nanoszenzorok előállítása és a szervetlen nanocsövek szintézise felé fordult. Munkásságának eredményeként 11 szabadalmat jegyeztek be.

 

Ami a nanotechnológiát illeti, a KNRET-hez kapcsolódó nemzetközi szintű kutatások már egy nanotechnológiai alapon működő szenzorcsaládot eredményeztek, de komoly lehetőséget jelent például a víztisztító berendezések tervezése és gyártatása is.

A környezetipar terén örömteli fejleménynek tartom, hogy a döntéshozók belátták: a bioenergetika túldimenzionált fejlesztése helyett egyre nagyobb szerepet kell biztosítani az egyéb alternatív energiahordozóknak is. A Dél-Alföldön a szél-, a nap- vagy a geotermikus energia családjára épülő ipar is igazi húzóágazattá válhatna.

– Nehéz ezzel vitatkozni, ám két dolog mindenképpen hozzátartozik az igazsághoz. Egyrészt az egyetem komoly előrelépéseket tett a Mérnöki Kar mint új szervezeti egység létrehozásával, illetve az anyag-, környezet- és a biomérnök-képzés megindításával, megerősítésével – hiszen a Dél-Alföldön az ilyen szakemberekből volt hiány, nem vegyészekből vagy biológusokból. Másrészt pedig egységes, tudatos oktatáspolitikára van szükség, hiszen hiába növeljük a mérnök- vagy természettudományos képzésben részt vevő hallgatók számát, ha a középfokú oktatásban csökkentjük a természettudományos órák számát.

– Reményeink szerint már nem sokáig, hiszen a város, az SZBK, az egyetem és egy bankcsoport együttműködése révén a közeljövőben elindulhatnak az újszegedi biológiai épület mögött az első inkubátorház kivitelezési munkálatai, ennek két éven belül állnia is kell. B részlegét az új klinikai tömb mögötti egyetemi területen képzeljük el, ennek önrész-finanszírozásáról még tárgyalásokat folytatunk. A baj csak az, hogy míg Nyugaton az állam vagy a város építi fel az egyetemről kijövő cégek segítésére az inkubátorházat, addig az itteni támogatás nem ilyen volumenű. Mostani számítások szerint négyzetméterenként nyolc euró lehet a bérleti díj, ezt csak erős spin-offok bírják majd el.

Szeretnénk persze, hogy minél több spin-off repüljön ki az egyetemről, de tudni kell, hogy a kutató elsősorban a feladat megoldására törekszik, nem a nyereségre. Egy spin-off életképessé tétele tehát nem egyszerű feladat: új típusú gondolkodást, komoly forrásokat és gazdasági, üzletpolitikai szakembereket is igényel.