Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Tudjátok, hogy kicsoda a világ legbecsületesebb embere?

Azt gondoljátok, talán egy nemes lelkű milliomos, aki névtelenül adományoz életmentő gépeket egy szegény kórház gyermekosztályának? Egy nehéz sorsú özvegy, aki talál az úton egy elszórt, vastag bukszát, de azt mégis leadja a legközelebbi rendőrőrsön? Egy háborút megjárt vén hazafi? Egy igazi hős? Vagy épp ellenkezőleg, egy elkötelezett pacifista? Vagy egyszerűen csak az, akinek becsületrend virít a mellkasán?

Persze, hogy erre válaszolni tudjunk, ugyanazt kellene értenünk a 'becsület' szó alatt. El kellene döntenünk, hogy az egy a sok nagy szó közül, amire hivatkozni illik a szónoklatokban, vagy jobb esetben hétköznapi gyakorlat is. Viszont ha az utóbbi mellett kötelezzük el magunkat – már csak a kíváncsiság kedvéért is –, akkor be kell látnunk, hogy a világ legbecsületesebb emberét megtalálni igen nagy, ha nem lehetetlen feladat.

A vállalkozás nehézségét vagy értelmetlenségét az is mutatja, hogy ha a becsületről nem csupán mint betartandó, de alapvető emberi tulajdonságként gondolkodunk, képtelenség becsület és becsület között fokozatokat felállítanunk. Ha ez így van, akkor ha nem is mindegyik, de lehetőleg e legtöbb ember fokozhatatlanul és a másikkal összemérhetetlen módon van birtokában a becsületes jellemvonásoknak. Csak az a kérdés, kinek mekkora teret nyit a sors erényeinek gyakorlására.

De még ha világunk a világok lehető legjobbika is, miért kérdeztem azt, hogy ki a világ legbecsületesebb embere? Azért, mert bevallom, előbb találtam meg a választ, mint a kérdést. Pár napja ugyanis valójában láttam a világ legbecsületesebb emberét: a Centrum áruháznál szállt fel a nyolcas buszra, és a Dugonics téri végállomásig utazott, amely út – lemértem – kerek negyven másodpercig tart. A világ legbecsületesebb embere pedig erre az egy megállónyi útra jegyet váltott. Szóval ha bárhol meghallom ezután a becsület szót, mindig egy melák fiú fog az eszembe jutni, aki szorgalmas alapossággal épp addigra gyűjti össze az aprót, mire már célhoz is ér: mégis fizet.