Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt tiszteleg az a tavaly év végén megjelent tanulmánykötet, mely a Bolognai és a Szegedi Tudományegyetem által Bolognában, 2006. szeptember 28-29-én megrendezett konferencia előadásainak olasz nyelvű, illetve magyarra fordított változatát tartalmazza. A tudományos seregszemlén – melynek fővédnökei Giorgio Napolitano, az Olasz és Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnökei voltak – olasz és magyar történészek, irodalom- és kultúr-történészek – értékelték a fél évszázaddal korábbi események jelentőségét.

A maga nemében egyedülálló kötet az SZTE – különösképpen a BTK olasz tanszéke – és a bolognai egyetem hosszú múltra visszatekintő együttműködésének újabb eredménye. A bolognai universitas és Magyarország kapcsolata egyébként az 1200-as évek elején kezdődött: az évszázadokon átívelő közös történetet Gian Paolo Brizzi, az egyik bolognai szerkesztő dolgozta fel.

A könyvben szereplő további több mint egy tucat tanulmány és visszaemlékezés a legkülönbözőbb szempontok alapján elemzi az 1956-os forradalomról és szabadságharcról Olaszországban kialakult képet, az események olaszországi fogadtatását és utóéletét, illetve a forradalom nemzetközi-világpolitikai hátterét, de olvashatunk péládul arról is, milyen hatást gyakoroltak a magyarországi események, illetve az 1968-as csehszlovákiai forradalom a Machiavelli-kutatásokra. Pál József, a szegedi olasz tanszék vezetője, a kötet magyarországi szerkesztője arról ír, hogy a hazai írófejedelmek – Illyés Gyula, Németh László – 1956-ot követő többéves hallgatása szolidaritást és lojalitást fejezett ki a forradalommal, az áldozatokkal, s ez a passzív ellenállás rendkívül bosszantotta a konszolidációra törekvő politikai hatalmat.

Különösen izgalmasak azok a fejezetek, melyekben Tiziano Bonazzi a magyar forradalom hidegháborús összefüggéseit veszi górcső alá. Megállapítja többek között, hogy a magyar nemzet szabadságért vívott – általa szentnek nevezett – harcát, a túlerővel szembeni ellenállást nagymértékben befolyásolta az önmagát ekkor az amerikai kormánytól önállósító Szabad Európa Rádióból áradó lelkesítés, a hamarosan érkező amerikai segítségről szóló hírfolyam. Ugyanakkor – mutat rá – legkésőbb Dulles államtitkár október 26-i dallasi beszédétől kezdve nyilvánvaló volt: az USA nem avatkozik közbe, hiszen nem tekinti lehetséges szövetségeseinek a kelet-európai államokat, a szuezi válság kirobbanása pedig végleg gátat vetett bármilyen nyugati segítség lehetőségének.

Szintén érdekes adalékokkal szolgál Mirco Dondi tanulmánya, mely bemutatja az olasz kormány 1956-os aktivitását, s rámutat: a magyar forradalom brutális vérbe fojtása az Olasz Kommunista Párt elszigetelődéséhez is vezetett. A legtanulságosabb talán Claudio Tommassi írása, mely nemcsak az ENSZ tehetetlenségéről nyújt kiváló összefoglalást, hanem azt is egyértelműen bizonyítja, hogy bár a szovjetek arra hivatkoztak, Magyarország törvénytelenül rúgta fel a Varsói Szerződést, s intervenciós csapataik ellenforradalmi összeesküvéstől védték a nép szabadságát és a szocializmus vívmányait, valójában közvetett és közvetlen agressziót követtek el egy szuverenitásra törekvő országgal szemben.

 

Ripensando a Budapest, dopo cinquant'anni. Budapest: 1956 – Olasz tanulmányok és visszaemlékezések. Szerk.: Fabio Martelli, Gian Paolo Brizzi, Pál József. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007.