egyetemista kortárs
hordom magamban és táskámban a
verseid kócos kalapos
emésztgetem a sorokat, ha éhes vagyok
és még mellé rád is gondolok, ha
desszertem sem akad e vérengző ég
alatt a hadak is egymásnak tartanak
de te szabadon bölcsészkedve felülemelkedsz
ezeken a gondokon, én majd' beleroskadok
ebbe az életbe a te véredbe kóstolni
akarok száz évet, hogy megérthesselek, hogy végre
lássalak teljesen, csupaszon a ruhád a kordonod
és áttörni rajta én nem tudok
de jobb is így
és tovább forgok édes szavadon, amíg
elém nem tárulsz
Hervad, támad
És ezer pillangó
Száll pille szárnyakon
A szél felkap és reptet
Pörget, játszik a gyerek
És fergeteg
Felhőkarcoló tetején érzem magam
Mennyi menny!
Ennyi kell
Csepp, tenger
Nem kell csak egy
Kicsit más lélek
Szakáll, bajusz és
Egy kis pocak egybe
Gyúrva szép lélekkel
Megáldva Isten által
Vagy talán az Ördög műve
A tökély, hogy higgye az
Ember, amit nem ért
Ez sok
Boldog
Ez vagyok most
Csodás, gyulladt lámpás